Egy film megszületésének rövid története

Ilyenek voltunk

Barbra Streisand (Kathie) és Robert Redford (Hubbel)

Afrikai forgatásáról hazatérve Barbra aktívan részt vett George McGovern elnökválasztási kampányában. Hatalmas koncertet rendeztek Los Angelesben, hogy a szenátor költségeihez hozzájárulhassanak. A koncert hatalmas sikert aratott. Ellenben a neve felkerült Richard Nixon ellenségeinek hosszú listájára.

Mozgalmas napjai ellenére Barbra úgy érezte, hogy karrierje pillanatnyilag zsákutcába jutott. Ezért folyamatosan kereste a megoldást. Ray Stark titokban megkérte Arthur Laurents musical szerzőt, hogy írjon valamit Streisand részére. Arthur először nem támogatta az ötletet, mert félt attól, hogy ezzel aláásná az elmúlt tíz év közös munkáját. Míg végül meggondolta magát és pár hét múlva egy vadonatúj forgatókönyvvel lepte meg az ország legjobb énekesnőjét. De nem zenés játékot, hanem egy drámát írt. A vaskos kézirat tetején, mikor átnyújtotta, mindössze két szó állt: Ilyenek Voltunk

Streisand együltében olvasta el a forgatókönyvet, és még aznap este igent mondott a szerepre.

A biztonságos kivezető út az lett volna, ha visszatér a musicalek világába, ha a legnagyobb fegyverét, az énekhangját veti be a harcba, hogy a közönség kegyeit továbbra is biztosítsa. Hiszen a neve még mindig ott szerepelt az első tíz filmsztár listáján. A listát nem érdem, hanem kizárólag kasszasiker alapján állították össze.

Az amerikai filmeket többnyire férfisztárok uralták, ez az 1970-es listán is meglátszott, Streisandon kívül csak egyetlen női név, Elisabeth Tayloré szerepelt rajta.

Streisandnak nagy szüksége volt erre a mentőövre, amit Arthur Laurents-től kapott. Ez volt az első olyan szerep, amit egyenesen neki, mi több, róla írtak. Legalábbis Laurents ennek tudatában élt, de Barbra az évek folyamán teljesen megváltozott. Arthur a régi, izgalmas lányt kereste. Akivel azelőtt órákon át tudtak beszélgetni, s akármiről is volt szó, Barbrának mindig volt hozzátennivalója. Laurents szándéka az volt, hogy a szerepet tüzetesen átbeszélje a szinésznővel, de Streisandot csak az érdekelte, hogy hányféle ruhában és milyen frizurákban láthatja majd a közönség. Most egy önmagába zárkózott lény ült Laurents mellett, akiben lehetetlen volt a régi Barbrát felfedezni.

Most Sidney Pollacknak ajánlották fel a filmet, és bíztak abban, hogy ő majd biztosan erős kézzel nyúl ehhez a kényes politikai témához. A Columbia stúdió égisze alatt akarták a filmet forgalmazni. A vállalat vezetői nemigen bíztak a sikerben, de azért beleegyezőleg bólogattak. A Columbia filmvállalat Ryan O"Neal-t akarta Hubbel szerepére szerződtetni, mert a közönség már látta, hogy Ryan és Barbra mire képesek. Ryan mellett csak az szólt, hogy a szerep egy szőke férfiszépséget kíván. Ray Stark azonban elvetette ezt a megoldást. Barbra Robert Redfordot szerette volna. Redford kemény diónak bizonyult, mert semmi fantáziát nem látott benne és a szerepét kicsinek találta, amiért nem volt hajlandó kockáztatni. Még Pollacknak sem volt könnyű meggyőznie, hogy itt komoly lehetőségről van szó. Fűt-fát ígért a színésznek, hogy majd átírják a forgatókönyvet, ami természetesen Laurentsnek nem tetszett, de bele kellett egyeznie, mert a szerződése kikötötte a változtatás jogát.

A stúdió az elkövetkező hónapok során tizenkét neves filmírót kért fel erre a munkára, köztük olyan hírességeket, mint Francis Ford Coppola és Dalton Trumbo. Streisandnak azonban egyik változat sem tetszett. Végül mégis Arthur Laurents-re várt a feladat, hogy romeltakarítást végezzen és a forgatókönyvet visszaállítsa eredeti formájába. Ezután még több férfi sznésszel is próbálkoztak, de mindig Robert maradt meg, ezért ő kapta a férfi főszerepet.

A Columbia továbbra sem bízott a sikerben, mert úgy gondolták, hogy senkit sem érdekel egy politikai téma, ami már majdnem húsz éve az aktualitását vesztette.

Pedig az Ilyenek voltunk nemcsak politikai film volt. Sikerének kulcsa pont abban rejlett, hogy a szerelem múlékonyságáról szólt.