2016. december 2., péntek

Férfinak lenni

Számomra férfinak lenni azt jelenti, hogy jól érzem magamat a saját bőrömben. Tisztában vagyok a saját negatív és pozitív tulajdonságaimmal. Van amin már sikerült változtatni és van, ami még megoldásra vár. Férfi mivoltomat, a saját nemiségemből fakadó identitás és különféle szerepviselkedések is elég jól meghatározzák.  Felvállalni önmagamat, legyek bármilyen helyzetben, az érzelmeim szabad, tiszta kinyilvánítása és testet öltése mellett. Férfinak lenni nem a kő keménységet jelenti. Ugyan úgy szeretek gyengéd, finom lenni, elérzékenyülni, félni, vágyakozni, sírni. Kimutatni, hogy én is csak emberből való vagyok. A férfiasságom nem csak külső jegyek által mutatkozik meg. Általa biztonságot szeretek nyújtani, békét teremteni, támaszt nyújtani, az érzelmeimet tisztán szabadjára engedni, megosztani, kiállni valami vagy valaki mellé és rendületlenül hinni benne. A nőre felnézni, nőként tekinteni rá, nővé tenni bizonyos helyzetekben…

2015. július 4., szombat

Gyermekkori visszaemlékezés



Gyermekkorom meghatározó részét a városi életmód előtt egy kis település közegében töltöttem, melyet gyermekként akkoriban még távoli, a világtól teljesen elzárt, biztonságos otthonnak éreztem. Egyszerű parasztemberek környezetében, egy olyan világban, ahol az emberi értékek képesek voltak elnyerni a valódi értelmüket. A vidék megőrizte azt a sajátságos, emberszerető lelkületét, ami mindig is megkülönböztette a nagy városoktól. Az ott élő emberek a maguk egyszerűségének ellenére emberségesebbek voltak és sokkal gazdag emberi lelkület jellemezte őket, aminek szellemében élték meg az életüket. A közösségek megtartották ősi jellegüket, azokat az értékeket és szokásokat, ami által egy nagycsaládot voltak képesek alkotni. Az egész emberi lényem, magába szívta azt a különleges lelkületet, amely az én lelkem egy darabját is képezi. A táj megannyi szépségét, az ottan élő emberek szellemiségét, a különböző szokásokat, az élet velejáróit. A termőföld folyamatosan ontja magából azt a különleges  illatot, ami mással nem pótolható. A természet itt valóban szabad és beragyoghatja a maga szépségével az egész teremtett vidéket. Azok ismerhetik legjobban ezt a fajta érzést, akik nap, mint nap megcsodálhatják és átélhetik ezt az élményt. Ott olyannyira más volt az élet, és minden megtapasztalás, hogy ha mostanában is lehetőségem van visszatérni, mindig képes egyből felszínre törni bennem egy megmagyarázhatatlan, de még is ismerős érzelem kavalkád. Egykoron rabul ejtette a szívemet, és teljesen belém égette magát, hogy az emberi lényem részeként egy örök valóságot képezzen. Visszatekintve még most is magam előtt látom a nagyszülők háza mögötti keskeny mellékutat, amely felvezetett egészen a hegy aljáig. Látom a végtelenségbe torkolló, virágban pompázó réti legelőket, a települést ketté szelő lassú sodrású Benta – patakot, a hőség ellen védelmet nyújtó fűzfaligeteket, és az egykori kőbányák romos szurdokvölgyeit, amely ideális terepnek bizonyult a gyermeki kalandozásainknak. Igazi vadon volt ez, a mi birodalmunk, melynek minden egyes szegletét és zugát jól ismertük. A kedvező természeti adottságoknak köszönhetően a község hegyvidéki fennsíkjain és hegylejtőin, szőlő - gyümölcs ültetvények és borospincék sorakoznak egymás mellett, amely nagy hagyományra tekint vissza az egész kistérség életében. Az anyai nagyszüleim szellemisége lett rám legnagyobb hatással, és minden, amit tőlük kaptam, aminek a részesévé válhattam, a mai jelen pillanatok közepette is valóságosan szerepet játszik az életemben. A maguk kis egyszerű életük ellenére sem tekinteném őket hétköznapi embereknek. Ezek az emberek mindig másképp becsülték meg az életet. Teljesen más fajta szemszögből tekintettek a közvetlen környezetükre is. A szomszédok, az utcában lakók szinte majdnem családtagok voltak és a településen szinte nem volt olyan, hogy valaki ne ismerte volna a másik embert.  Nem voltak művelt emberek és nem érezték azt, hogy bármivel is különbnek kéne lenniük másoktól. Mindig szorgosan mindent előteremtettek, és ugyan fáradtságos kétkezi munkával, de becsülettel és tisztességgel képesek voltak helytállni az életben. Nem rendelkeztek magas anyagi egzisztenciával, de emberileg értékesek voltak, és mindenük meg volt, amire vágytak. A saját két kezükkel építették fel a házukat, és mindenért kő keményen megdolgoztak, soha semmit nem pocsékoltak el, mert képesek voltak megbecsülni és értékelni minden apró dolgot is. Édesanyám apja festő volt, az édesanyja pedig bedolgozásokat vállalt el, az akkor még működő tévégyárnak, de az egész háztartást is ő vezette, és gondoskodott a 3 gyermekéről. Szeretek visszaemlékezni a gyermekkori éveimre, mert teljes gyermeki szabadságban tölthettem el. Nem volt szükségem semmilyen könyvre, mint most, mert mindent képes voltam megtanulni a nagyszüleimtől, ezért vagyok képes tökéletesen eligazodni a természetben, a mezőgazdaság területén, és így szerettem meg a kertészkedést. Ez a tapasztalat, és rengeteg tudás, azóta csak tovább gyarapodott, de soha nem fog elveszni, mert úgy érzem, hogy benne van a véremben, ahogy ezt mondani szokták. Ezzel születni kell, de lehet hogy egyben genetikai örökség is :) Megtanultam az életükön keresztül, hogy az okos és a művelt ember között óriási nagy különbség van. Ahogyan azt is, hogy az életünkben három fő fontos értéket kell alapul vennünk. A család, a szeretet és az egészség. Ha ez a három dolog érvényesül, akkor az embernek legyen bármilyen viszontagságos élete, mindig képes lesz emberhez méltó módon élni.

2015. február 24., kedd

Élni és közben érezni

A fájdalomra és a szenvedésre mára szükséges rosszként tekintek az életben, de nélkülük nem tudnám igazán értékelni az életemet és így a másik embert sem, akivel valami folytán az élet egy nem várt pillanatban megajándékoz. Merni megélni bármilyen helyzetben bármit is, legyen az öröm vagy kudarc. Ez segít elvezetni a valódi boldogsághoz.
Folyamatosan minden egyes nap önmagamban megszenvedni és megízlelni minden érzést, és észrevétlenül átadni önmagamat bárminek is amivel az életnek célja van. Nem is igazán az a legfontosabb, hogy minden kitűzött tervem tökéletesen megvalósuljon, hanem közben érezhessem és tudjam, hogy én, mint ember, valóban élek és szeretek! Nem a cél a legfontosabb, hanem a célhoz vezető út során megélt tapasztalataim, mert csak ez által leszek képes magát a célt is valóban értékelni. Amikor pedig lehetőséget kaptam, többé nem fogok átlépni felette, hanem továbbra is féltőn megbecsülve értékelni. Elmerülni az élet apró pillanatainak a varázsában, rácsodálkozni csak úgy valamire, teljesen elveszni az időben, felfedezni és megtapasztalni új emberi érzéseket, megfigyelni a nők tekintetét, a megnyilvánulásaikat, hallgatni a hangjukat, teljesen elmerülni és átadni önmagamat egy szenvedélyes beszélgetésnek, a bensőséges és meghitt pillanatoknak. Ez az élet értelme.

2015. február 22., vasárnap

Csodaszép:)


2015. január 30., péntek

Érzelmek által



Amikor először megismerkedünk valakivel, akkor még csak kezdjük tudatosítani önmagunkban, hogy az az ember ki csoda, de eljön egy olyan időszak már, amikor már érzések útján kommunikálunk, és akkor már nem kizárólagosan a tudat játszik szerepet, hanem a lelkünk az érzelmeink. Bármit is teszünk az életben, mindenhez tartozik 1-1 érzésvilág, mindenben érzéseket vagyunk képes felfedezni, mindent érzelmek útján tudunk a magunkévá tenni, és saját magunk is folyamatosan különböző érzelmeket közvetítünk váltunk ki a másik emberben, gyakran úgy hogy még mi magunk sem vesszük észre.
Különleges dolog, ha már kialakul, az hogy érzed a másik ember érzelmeiből megszülető gondolatokat és így tekintesz rá, mert igazából minden az érzelmekből születik meg, az érzelmek által, és más megérteni valakit, és más érzelmi szinten összekapcsolódni vele, mint ha nem lennének különböző érzelmek, hanem ugyanazt éreznénk és a lelkünk eggyé válna.

2015. január 12., hétfő

Vannak utak...

Vannak utak, melyeket túl kell élnünk, hogy mindig készen álljunk a repülésre. Csapások, mik meghatározzák a környezetet, ösvények melyek már választ kérnek egy-egy elágazásnál. Tisztások, ahonnan könnyen visszafelé indulhatunk, ha sokáig időzünk a kábító vad levegőn. Sétányok, hol kell egy kéz, amit foghatunk, hogy ketten szelhessünk neki a hirtelen elénk táruló sztrádáknak s kis kis pihenőkkel elérjünk oda, ahol egy újabb csapással indul egy következő szakasz.

2014. december 25., csütörtök

Egy visszatérő álom

Van mostanában egy visszatérő álmom. Egy épület előtt állok, aminek hatalmas ajtajai és üvegablakai vannak. Kívülről egy nem várt pillanatban megpillantalak téged miközben bent szelíden mosolyogsz rám, és  megszólítasz. A külvilág zaja teljesen elhalványul és minden egykoron kimondott velem kapcsolatos gondolataidat újra kifejezed számomra. Próbálok bemenni, de egyik ajtón sem lehet, majd egyre feszültebbé válok és megpróbálom valamivel betörni az ablakokat, de áthatolhatatlannak bizonyulnak. Te csak mosolyogsz rám szelíden, és ugyan úgy beszélsz hozzám.  Érzem, hogy kezdek elkeseredni, próbálok valahogy bejutni de rájövök, hogy nem létezik megoldás...  Egy kis idő után letérdepelek, könnyes szemmel rád tekintek, miközben szólsz hozzám. Majd lehajtom fejem, becsukom szemem, és próbálok közel kerülni hozzád . Vágyok rád, próbállak megérinteni, magamhoz szorítani, átölelni és teljesen elmerülni benned...  Egy idő után megérzem jelenléted, bőröd finom illatát a kellemesen vigasztaló hangodat. Érzem, hogy mellém ülsz, megérintesz,  majd lassan magadhoz ölelsz, gyengéden simogatsz és újra elvarázsolsz egész lényeddel.  

2014. január 19., vasárnap

Valakit megismerni

Igazán csak úgy tudok valakit megismerni, ha tisztán, szabadon engedem, hogy a maga fokozatosságával meséljen önmagáról, mint amikor egy virág elkezd kinyílni és minden apró pillanat szerepet játszik ahhoz, hogy megmutassa önmagát a világ számára. Minden egyes apró pillanatnak meg lesz a maga varázsa, amitől képes leszek minden együtt eltöltött idő által egyre több értelmet tulajdonítani számára. Nem egy sokadik találkozó lesz, mint valami elburjánzott megszokás, ami minden egyes nap megakar fertőzni. Olyan pillanatok, ami úgy kizökkent a jól megszokott hétköznapjaimból, amibe eddig bele sem mertem volna gondolni. Érdeklődővé tesz, többre sarkal, elgondolkodtat, különféle érzelmeket fog kiváltani belőlem és vágyni fogok rá, hogy egész emberi lényemmel egyre mélyebben azonosuljak, majd eggyé váljak vele. Bármit is próbálok ellene tenni, mindig hajtani fog valami legbelül, aminek nem leszek képes határt szabni. Bármennyire is legyünk különbözőek, egy idő után mindig felismerem önmagamban, hogy  minden ember lelke egy olyan végtelen univerzumot rejt magában, amit felfedezve az életet teljesen más szemszögből leszek képes megélni. Az embereket a maguk apró részleteiben látom és minden egyes részlet valamilyen szinten megindít, hatással lesz rám. Tisztábbnak és valóságosabbnak érzem, mint bármi mást, amiben eddig hittem, amibe észrevétlenül is belekapaszkodok, mert vágyni fogok megismerni, mindenféle kényszer nélkül elmerülni benne. Egyszer csak egy nem várt pillanatban a szenvedély elhatalmasodik felettem és az érzelmeim határtalansága olyannyira magával ragad, hogy tisztán érzem, hogy milyen gazdag érzelemkavalkád játszódik le benne és milyen lélektani folyamatok határozzák meg. Olyan pillanatokat fog varázsolni az életembe, ami által önmagamra is másként tekintek.

2014. január 12., vasárnap

Egy hölgy levele kapcsán

Olyan hatása van a gondolataidnak, hogy szinte magam előtt látok mindent, amit megfogalmaztál. Szinte érezni lehet azt, hogy milyen lelki és érzelmi folyamatok mehettek benned végbe, hogy milyen lehetett az a nap, hogy valójában mit kellett átélned, min mehettél keresztül. Az önmagaddal való viaskodást, azt a csalódottságot, letörtséget, kedvtelenséget, undort, lelki keserűséget és szenvedést. A rengeteg kérdést, ami megfogalmazódott benned. Az öngyilkosság gondolata, a feladásé, hogy melyik út választása bizonyulhat legfőbb megoldásnak az életedre való tekintettel. Közben folyamatosan cikáztak a gondolataid.
Életről - halálról, barátokról, szeretteidről, szenvedésről, küzdelemről. Mindezt a folyamatos önmagaddal való viaskodás határozta meg.  Majd az útkeresés, mi lehetne a helyes megoldás.
A felismerés, az elhatározás a hit, az élni akarás. Felismerése annak, hogy a legnagyobb ellenséged, egyedül saját magad lehet. Hogy soha nem szabad feladni az életet még akkor sem ha könnyebb útnak tűnne. Ha az egész háborút nem nyerheted meg, de csatákat nyerhetsz, és abból mindig képes lehetsz tanulni, ami tovább fog téged ösztönözni és folyamatosan hajtani, hogy a céljaidat képes legyél elérni. Hogy küzdelem nélkül nem értheted meg az élet értelmét.
Ezt az írást saját magadnak írtad, mint ha önmagaddal beszélgetnél, és akárhányszor elolvasod, mindig hitet képes ajándékozni számodra, meghatározó marad.

2014. január 5., vasárnap

Beteljesülés felé...

Mindannyiunkban valahol mélyen elrejtve valóságot képez a tündérmesék világa, amelyből ezernyi álom próbál kiszakadva utat törni magának, hogy beteljesítse a legféltettebb vágyainkat. Azt a pillanatot, amikor először megláttalak és az nagyobb bizonyosság volt számomra, mint bárki más, akivel eddig találkozhattam az életem során. Amikor egyszerre minden megszűnt létezni és  a szívünk már nem félt közel kerülni egymáshoz, mert éreztük, hogy új otthonra lelt. Egyre jobban vágyakoztam, hogy elmerülhessek benned és teljesen átadhassam magamat. Bőröm gyengéden bőrödhöz simult, a testünket a melegsége érzése járta át. Az érzéki öleléseink által a lelkünk elkezdett egymásba fonódni, és a meghitt pillanatok varázsa egy különleges megnyugvást hozott el.  A tekinteteden teljesen elmerengtem, az érzelmeimet szabadjára engedtem. Éreztem, hogy az érzelmeid testet öltenek bennem és az emberi lényem részeként egy új világ kezdett megszületni bennem.  Fel sem eszméltem. A gát egyből átszakadt, a szenvedélyességed elhatalmasodott felettem és felperzselte a szívemet. Közel akartam kerülni hozzád, hogy eggyé válhassak veled.

2014. január 2., csütörtök

Nem a fogadalmak visznek előre...

Nem követek mintákat, nem teszek új évi fogadalmakat, nem kergetem a hiú ábrándokat. Reális jövőképet próbálok önmagam számára megfogalmazni, olyan elvárásokat támasztani, amiben képes vagyok hinni, amiért képes vagyok küzdeni, ami mellett ki tudok állni és minden tőlem telhetőt megtenni. Nem a fogadalmak visznek előre, amire egy idő után már nem is gondolna kellő komolysággal az ember. Az a fajta bizalom, amit önmagammal szemben alakítottam ki, az a fajta küzdeni akarás, ami a szenvedések közepette is megtanított önmagamat értékelni, bármilyen lehetetlennek tűnő helyzetben is kellett megállnom a helyemet. A remény, ami néha úgy tűnt, mint ha elveszett volna, pedig mindvégig jelen volt.
A szeretet, amely mindig megmutatta, hogy a legnagyobb hatalom, amely minden képes győzedelmeskedni.  Az emberekkel való kapcsolataim, amely által az életem megszépült, új értelmet nyert és mindig képes volt újra és újra átértékelődni bennem.

2013. december 14., szombat

Az élet többről szól, mint amibe bele mernél gondolni

Az élet túl rövid ahhoz, hogy a félelmeidnek teret hagyva, folyamatosan a szíved ellen küzdjél, és közben azon bánkódj, hogy mit nem vagy képes megtenni a saját boldogságodért. Engedd szabadjára önmagadat, azt az embert, aki mindig is lenni akartál, és száműzd a Másik feledet, aki folyamatosan csak elbizonytalanít, hogy az álmokban hinni balgaság és a szerelem csak fájdalommal és szenvedéssel jár. Azt a személyt, aki csak létezik, de nem ad önmagának lehetőséget arra, hogy bepillantást kaphasson az élet misztériumába. Minden meg van benned, ami egy szebb és teljesebb élet reménységét képes lenne elhozni számodra.  Hagyd, hogy a nem várt pillanatok mindig útmutatásul szolgálhassanak az életed során.  Ne töprengj, ne feszélyezzen többé  a hallgatás, hagyd, hogy a kimondatlan szavak elnyerjék az igazi értelmüket. Mutasd meg azt a fajta szenvedélyes élni akarást, ami önmagadat jellemez, azt a végtelen univerzumot, ami csak arra vár, hogy megismertesse magát, és folyamatosan magába szívhassa az élet minden egyes kis impulzusait, hogy elmerüljön az apró pillanatok varázsában. Ha boldognak látnak, akkor az azért van, mert annak is érzed magad, és nem kell azzal foglalkozni, hogy ki miként fog reagálni. Éld meg a Személyes történetedet, és adj hozzá annyi tüzet, szenvedélyt, és annyi hévet, amennyit csak te akarsz. Tisztán és önmagadat adva, nézz szembe bármilyen bekövetkező változással, bármi is jöjjön, ami az életed részévé kíván válni. Sose szégyelld megtenni, azt amit éppen a szíved kíván, mert akkor tudni fogod, hogy ez önmagadból jött, amely a legtisztább valóságként született meg benned.

2013. december 8., vasárnap

A múlt fogsága

Gyakran észreveszem az embereknél, hogy nem tudnak összpontosítani az életükre, az itt és most bekövetkező történéseire, így nem is tudják átértékelni az életüket, hogy vajon jó úton haladnak. Egyrészt a múlton való merengéssel, az elkövetett hibákkal, az elszalasztott lehetőségekkel, a megválaszolatlanul hagyott kérdésekkel, a beteljesületlen álmokkal foglalkoznak, másrészt, a jövő megfoghatatlan dolgaival, az előretervezgetésekkel töltik az idejüket. Mindez pedig annyira leszívja az energiájukat, a figyelmüket, hogy nem képesek megfelelően koncentrálni a jelen életükben folyamatosan bekövetkező eseményekre, a meghozott döntéseikre, az egykoron megfogalmazott álmokra, amik még mindig célként lobognak előttük, de már egyre halványabban érződik a jelentősége.

2013. december 4., szerda

Hit és bizalom

A hit és a bizalom mindig összefonódik az életünk során. Egyik sem játszhat külön szerepet, mert a hitből fakadó bizalom által erősödik meg és helyeződik szilárd alapokra minden, ami az életünk értelmét jelenti. Gyakran megfordítom és azt mondom, hogy a bizalomba vetett hitünk. Ebből könnyedén rájöhetünk arra, hogy milyen fontos szerepet játszanak. Hinni valamiben egyszerre jelent szívbéli bizodalmat, ami által tudjuk, hogy jó úton járunk. A hit önmagunkat szolgálja. Az életünk egyik tartópillérjévé válhat. Egy olyan belső megerősítést nyerhetünk általa, ami segít megbizonyosodni, hogy valóban van értelme annak, amit nap mint nap véghez viszünk, és így megtalálhatjuk saját boldogságunk gyümölcseit is. A hit, bizonyságot ad, hogy bárhol is járjunk a világban, mindenkit vár valahol egy másik ember, aki által teljessé válhat mindaz, amit a legféltettebb álmainkban remélünk.

2013. szeptember 13., péntek

A halállal való szembenézés

Maga a halál gondolatának az elfogadása akadályt jelent a mai kor embere számára, amivel nem képes a jelen pillanatok közepette együtt élni. Ez által kevésbé érti meg, hogy miként kellene valójában tekinteni a saját életére. Ezért is vannak olyan gyakori tapasztalataink, amikor érezzük, hogy az emberek nem képesek szembenézni önmagukkal, kevésbé vagy egyáltalán nem fogadják el azt, ami elkerülhetetlen, ami úgy is be fog következni, mert ez az élet természetes velejárója, ami egyáltalán nem ördögtől való, ahogy azt sokan hiszik. A külső körülmények és a kifogások gyártása helyett, az embernek fel kellene vállalnia önmagát, a sorsát, és mindig az önmagával való szembenézés, a folyamatos önértékelés, az elfogadás kellene, hogy szerepet játsszon az életében. Csak az az ember képes elérni a saját belső lelki békéjét, aki együtt tud élni azzal, hogy egyszer mindennek vége lesz.