Élni és közben érezni

A fájdalomra és a szenvedésre mára szükséges rosszként tekintek az életben, de nélkülük nem tudnám igazán értékelni az életemet és így a másik embert sem, akivel valami folytán az élet egy nem várt pillanatban megajándékoz. Merni megélni bármilyen helyzetben bármit is, legyen az öröm vagy kudarc. Ez segít elvezetni a valódi boldogsághoz.
Folyamatosan minden egyes nap önmagamban megszenvedni és megízlelni minden érzést, és észrevétlenül átadni önmagamat bárminek is amivel az életnek célja van. Nem is igazán az a legfontosabb, hogy minden kitűzött tervem tökéletesen megvalósuljon, hanem közben érezhessem és tudjam, hogy én, mint ember, valóban élek és szeretek! Nem a cél a legfontosabb, hanem a célhoz vezető út során megélt tapasztalataim, mert csak ez által leszek képes magát a célt is valóban értékelni. Amikor pedig lehetőséget kaptam, többé nem fogok átlépni felette, hanem továbbra is féltőn megbecsülve értékelni. Elmerülni az élet apró pillanatainak a varázsában, rácsodálkozni csak úgy valamire, teljesen elveszni az időben, felfedezni és megtapasztalni új emberi érzéseket, megfigyelni a nők tekintetét, a megnyilvánulásaikat, hallgatni a hangjukat, teljesen elmerülni és átadni önmagamat egy szenvedélyes beszélgetésnek, a bensőséges és meghitt pillanatoknak. Ez az élet értelme.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések