Egy visszatérő álom

Van mostanában egy visszatérő álmom. Egy épület előtt állok, aminek hatalmas ajtajai és üvegablakai vannak. Kívülről egy nem várt pillanatban megpillantalak téged miközben bent szelíden mosolyogsz rám, és  megszólítasz. A külvilág zaja teljesen elhalványul és minden egykoron kimondott velem kapcsolatos gondolataidat újra kifejezed számomra. Próbálok bemenni, de egyik ajtón sem lehet, majd egyre feszültebbé válok és megpróbálom valamivel betörni az ablakokat, de áthatolhatatlannak bizonyulnak. Te csak mosolyogsz rám szelíden, és ugyan úgy beszélsz hozzám.  Érzem, hogy kezdek elkeseredni, próbálok valahogy bejutni de rájövök, hogy nem létezik megoldás...  Egy kis idő után letérdepelek, könnyes szemmel rád tekintek, miközben szólsz hozzám. Majd lehajtom fejem, becsukom szemem, és próbálok közel kerülni hozzád . Vágyok rád, próbállak megérinteni, magamhoz szorítani, átölelni és teljesen elmerülni benned...  Egy idő után megérzem jelenléted, bőröd finom illatát a kellemesen vigasztaló hangodat. Érzem, hogy mellém ülsz, megérintesz,  majd lassan magadhoz ölelsz, gyengéden simogatsz és újra elvarázsolsz egész lényeddel.