Az élet

Szeretek szenvedélyesen élni. Ez egy életérzés és olyan életmód, ami által minden egyes nap vágyok minél jobban magamba szívni, megízlelni, minél érzékletesebben megélni bármit, amivel lehetőségem van találkozni. Szeretek beszélgetni, sokszor annyira belemerülök és mélységesen átélem, hogy teljesen megszűnik tér és idő létezni. Olyan érzés, mint ha egyből a közepében lennénk, pedig csak nem rég kezdtünk el beszélgetni. Egyből bensőségessé válik és ez különleges élményekkel képes szolgálni. Imádom a legkülönfélébb emberi megnyilvánulásokat, az emberi tekintet eredendő szépségét, a szavak titkos életét, ami képes teljesen elvarázsolni. Vágyok mindig arra, hogy önmagam lehessek, még akkor is ha nem mindenki képes önmagamért elfogadni. Önmagamként megnyilvánulni, önmagamból adni. Szenvedélyesen, ami lehet olykor gyengéd és lehet nagyon tömény is. Szenvedélyesen kihozni a másik emberből is valamit, akár úgy hogy saját maga ismerje fel önmagában, és én csak hozzásegítem, és fordítva is így értelmezve. Ennek meg van az a mozgalmas, egymást kölcsönösen kiegészítő, egymást inspiráló különleges mivolta. Szenvedélyesen szeretek csókolni, szeretkezni, teljesen átadni önmagamat a másik embernek, úgy hogy maga is biztonságban, szabadon élhesse át és érzelmi úton sokat jelentsen számára. Szinte ösztönösen is mindig kerestem az élet apró pillanatainak a varázsát, ami egy nem várt pillanatban megajándékoz önmagával, képes magával sodorni, ámulatba ejteni, megmagyarázhatatlan érzéseket adni, és olyan dolgokat észreveszek, ami könnyedén elkerülné a figyelmemet. A sok kis apró pillanatból épül fel az életem, és minden egyes pillanatnak meg van a maga értelme. Amire lehet, hogy nem egyből jövök rá, de a lényem részévé válik, fokozatosan kibontakozik bennem és folyamatosan újabbnál újabb felismerések születnek bennem. Ezért sem hiszek a véletlenekben. A szenvedély megzabolázatlan erő, amely képes egy szempillantás alatt felemelni, többre sarkalni, új távlatokat biztosítani, a szerelem titokzatosságával megajándékozni. Nem lehet rajta uralkodni, korlátok közé szorítani. Hasonlóképpen a szeretett személyt sem szabad megváltoztatni, a saját képmásomra formálni, mert amint megpróbálnám, megszűnne létezni az az ember, akit egykoron megismertem, és vele minden varázs, aki ünnepekkel ajándékozta meg az életemet. Most már tudom, hogy a szerelem szépsége a titokzatosságában rejlik. Kereső vagyok. Folyamatosan keresem az új impulzusokat, az új embereket, és szeretek önmagamból adni. Szenvedélyesen keresek bármit, ami érzéseket válthat ki. Nagyon megbecsülöm, mert érzések nélkül semmik vagyunk. Csupán testek, és először tudatosan próbáltam beleélni magamat a legkisebb dolgokba is, de mára már észrevétlenül adom át magam...