Gyermekkori visszaemlékezés

Gyermekkorom meghatározó részét a városi életmód előtt egy kis település közegében töltöttem, melyet gyermekként akkoriban még távoli, a világtól teljesen elzárt, biztonságos otthonnak éreztem. Egyszerű parasztemberek környezetében, egy olyan világban, ahol az emberi értékek képesek voltak elnyerni a valódi értelmüket. A vidék megőrizte azt a sajátságos, emberszerető lelkületét, ami mindig is megkülönböztette a nagy városoktól. Az ott élő emberek a maguk egyszerűségének ellenére emberségesebbek voltak és sokkal gazdag emberi lelkület jellemezte őket, aminek szellemében élték meg az életüket. A közösségek megtartották ősi jellegüket, azokat az értékeket és szokásokat, ami által egy nagycsaládot voltak képesek alkotni. Az egész emberi lényem, magába szívta azt a különleges lelkületet, amely az én lelkem egy darabját is képezi. A táj megannyi szépségét, az ottan élő emberek szellemiségét, a különböző szokásokat, az élet velejáróit. A termőföld folyamatosan ontja magából azt a különleges  illatot, ami mással nem pótolható. A természet itt valóban szabad és beragyoghatja a maga szépségével az egész teremtett vidéket. Azok ismerhetik legjobban ezt a fajta érzést, akik nap, mint nap megcsodálhatják és átélhetik ezt az élményt. Ott olyannyira más volt az élet, és minden megtapasztalás, hogy ha mostanában is lehetőségem van visszatérni, mindig képes egyből felszínre törni bennem egy megmagyarázhatatlan, de még is ismerős érzelem kavalkád. Egykoron rabul ejtette a szívemet, és teljesen belém égette magát, hogy az emberi lényem részeként egy örök valóságot képezzen. Visszatekintve még most is magam előtt látom a nagyszülők háza mögötti keskeny mellékutat, amely felvezetett egészen a hegy aljáig. Látom a végtelenségbe torkolló, virágban pompázó réti legelőket, a települést ketté szelő lassú sodrású Benta – patakot, a hőség ellen védelmet nyújtó fűzfaligeteket, és az egykori kőbányák romos szurdokvölgyeit, amely ideális terepnek bizonyult a gyermeki kalandozásainknak. Igazi vadon volt ez, a mi birodalmunk, melynek minden egyes szegletét és zugát jól ismertük. A kedvező természeti adottságoknak köszönhetően a község hegyvidéki fennsíkjain és hegylejtőin, szőlő - gyümölcs ültetvények és borospincék sorakoznak egymás mellett, amely nagy hagyományra tekint vissza az egész kistérség életében. Az anyai nagyszüleim szellemisége lett rám legnagyobb hatással, és minden, amit tőlük kaptam, aminek a részesévé válhattam, a mai jelen pillanatok közepette is valóságosan szerepet játszik az életemben. A maguk kis egyszerű életük ellenére sem tekinteném őket hétköznapi embereknek. Ezek az emberek mindig másképp becsülték meg az életet. Teljesen más fajta szemszögből tekintettek a közvetlen környezetükre is. A szomszédok, az utcában lakók szinte majdnem családtagok voltak és a településen szinte nem volt olyan, hogy valaki ne ismerte volna a másik embert.  Nem voltak művelt emberek és nem érezték azt, hogy bármivel is különbnek kéne lenniük másoktól. Mindig szorgosan mindent előteremtettek, és ugyan fáradtságos kétkezi munkával, de becsülettel és tisztességgel képesek voltak helytállni az életben. Nem rendelkeztek magas anyagi egzisztenciával, de emberileg értékesek voltak, és mindenük meg volt, amire vágytak. A saját két kezükkel építették fel a házukat, és mindenért kő keményen megdolgoztak, soha semmit nem pocsékoltak el, mert képesek voltak megbecsülni és értékelni minden apró dolgot is. Édesanyám apja festő volt, az édesanyja pedig bedolgozásokat vállalt el, az akkor még működő tévégyárnak, de az egész háztartást is ő vezette, és gondoskodott a 3 gyermekéről. Szeretek visszaemlékezni a gyermekkori éveimre, mert teljes gyermeki szabadságban tölthettem el. Nem volt szükségem semmilyen könyvre, mint most, mert mindent képes voltam megtanulni a nagyszüleimtől, ezért vagyok képes tökéletesen eligazodni a természetben, a mezőgazdaság területén, és így szerettem meg a kertészkedést. Ez a tapasztalat, és rengeteg tudás, azóta csak tovább gyarapodott, de soha nem fog elveszni, mert úgy érzem, hogy benne van a véremben, ahogy ezt mondani szokták. Ezzel születni kell, de lehet hogy egyben genetikai örökség is :) Megtanultam az életükön keresztül, hogy az okos és a művelt ember között óriási nagy különbség van. Ahogyan azt is, hogy az életünkben három fő fontos értéket kell alapul vennünk. A család, a szeretet és az egészség. Ha ez a három dolog érvényesül, akkor az embernek legyen bármilyen viszontagságos élete, mindig képes lesz emberhez méltó módon élni.