Valakit megismerni

Igazán csak úgy tudok valakit megismerni, ha tisztán, szabadon engedem, hogy a maga fokozatosságával meséljen önmagáról, mint amikor egy virág elkezd kinyílni és minden apró pillanat szerepet játszik ahhoz, hogy megmutassa önmagát a világ számára. Minden egyes apró pillanatnak meg lesz a maga varázsa, amitől képes leszek minden együtt eltöltött idő által egyre több értelmet tulajdonítani számára. Nem egy sokadik találkozó lesz, mint valami elburjánzott megszokás, ami minden egyes nap megakar fertőzni. Olyan pillanatok, ami úgy kizökkent a jól megszokott hétköznapjaimból, amibe eddig bele sem mertem volna gondolni. Érdeklődővé tesz, többre sarkal, elgondolkodtat, különféle érzelmeket fog kiváltani belőlem és vágyni fogok rá, hogy egész emberi lényemmel egyre mélyebben azonosuljak, majd eggyé váljak vele. Bármit is próbálok ellene tenni, mindig hajtani fog valami legbelül, aminek nem leszek képes határt szabni. Bármennyire is legyünk különbözőek, egy idő után mindig felismerem önmagamban, hogy  minden ember lelke egy olyan végtelen univerzumot rejt magában, amit felfedezve az életet teljesen más szemszögből leszek képes megélni. Az embereket a maguk apró részleteiben látom és minden egyes részlet valamilyen szinten megindít, hatással lesz rám. Tisztábbnak és valóságosabbnak érzem, mint bármi mást, amiben eddig hittem, amibe észrevétlenül is belekapaszkodok, mert vágyni fogok megismerni, mindenféle kényszer nélkül elmerülni benne. Egyszer csak egy nem várt pillanatban a szenvedély elhatalmasodik felettem és az érzelmeim határtalansága olyannyira magával ragad, hogy tisztán érzem, hogy milyen gazdag érzelemkavalkád játszódik le benne és milyen lélektani folyamatok határozzák meg. Olyan pillanatokat fog varázsolni az életembe, ami által önmagamra is másként tekintek.