Körhinta

Fekete-fehér magyar játékfilm 1955-ben készült. Időtartama 95 perc.
Rendező: Fábri Zoltán

Író: Sarkadi Imre

Forgatókönyvíró: Fábri Zoltán, Nádasy László

Operatőr: Hegyi Barnabás

Díszlet: Fábri Zoltán

Jelmez: Kölcsey Alice

Zene: Ránki György

Szereplők:
Barsi Béla (Pataki István)

Kiss Manyi (Patakiné)

Törőcsik Mari (a lányuk, Mari)

Soós Imre (Bíró Máté)

Szirtes Ádám (Farkas Sándor)

Farkas Antal (Samu János)

Suka Sándor (Czigány Márton)

A film előkészülete
A film Sarkadi Imre "A kútban" című novellája nyomán készült, melyet Fábri Zoltán és Nádasdy László írt át filmváltozatra, 1955ben.
Törőcsík Mari ebben az évben volt elsőéves hallgatója a Színművészeti Főiskolának. Versényi Ida tanárnő be is ajánlotta  Apor Noéminál,
Fábri Zoltán rendező feleségénél, a készülő Körhinta női szerepére.

Pár gondolat a film történetéről

A történet színhelye a debreceni Nagyerdő, ahol repül a körhinta. A történet két főszereplője Mari, és nagy szerelme Máté ül a körhintán. Látszik rajtuk a boldogság és az önfeledt szabadság igazi érzése. Ez a szabadság azonban nem tarthat sokáig, mert a történelem e sötét korszaka, az emberi érzelmeket sokszor háttérbe szorította az anyagi javak előtérbe helyezésének érdekében. Mari családja kilép a szövetkezetből és közös földjeiket egyesítik Farkas Sándor egyéni gazdálkodóval. A megállapodást annak fényében kötik meg, hogy lányukat hozzáadják Sándorhoz. Mari azonban Mátét a szövetkezet tagját szereti. Élni szeretne, az igazi szabadságot megtapasztalva, és természetesen azzal, akit ő maga szeret. Az érdekházasság az igazi szerelem megcsúfolását jelentette volna. Mari nem tud sokat találkozni Mátéval, és ezért még arra is képes, hogy szembeforduljon az apjával. Később mindenki belátja, hogy nem állhatnak a fiatalok közé. 

Néhány kiragadott mondat

Tudjátok miért firtatja annyira a veséket? Miért? Mert azt szeretné, ha neki négy lenne. Négy veséje? Az igen. Egy jobb vese, egy bal vese, egy hitvese és egy kedvese.

Mari, Marikám, drágaságom. Én úgy de úgy szeretlek téged. Ezért van minden látod? Ezért kiabálok, ezért gorombáskodok. Miért kell ennek így lennie? Mit tegyek mond meg csak? Megcsinálok akár mit. Lehozom a holdat palacsintasütőnek, de nem mondok le rólad, semmi képpen... Mit bánom én apádékat, azt mondjad csak, hogy engemet szeretsz. Azt minden rendben van máris... Mari, Marikám, hogy élnénk mi egymás nélkül? Én nem tudok nélküled csak meghalni.