Pavarotti
(folytatás)
(folytatás)
Pavarotti a háború idején értette meg igazán, hogy mit jelent a halál. Kilenc v. tízéves lehetett, amikor már nagyobb összefüggésekben, átfogóbban kezdte szemlélni a jelenségeket. A halál látványa borzalmas élmény volt és beteggé tette. Egycsapásra felnőtt. Megértette, hogy milyen könnyű elpusztítani az életet, és hogy milyen gyorsan vége szakadhat. Elmondása szerint ez olthatta belé a szenvedélyes életszeretetet. A háború utolsó napjaiban, a fasiszták összeomlásával egy időben, a partizánok megerősödtek és végül is felülkerekedtek. Rettenetes vérbosszút álltak a nácikon. Gyermekkorában a tanulás nem jelentett gondot számára. később, amikor középiskolába került, már nehézségekbe ütközött. Énekelni kezdett a templomi kórusban. Az apja is ott énekelt. A templomot Modena védőszentjéről, San Gimignanóról nevezték el.
Felnőtt korában sokszor előfordult, hogy egy külföldi túrnéról hazaérkezve, mindig benézett ebbe a templomba és szeretett visszaemlékezni a régi gyermekkori élményeire.
Ahogy múltak az évek, egyre beljebb kalandozott a városba, és Modena csakhamar a szívéhez nőtt, mint egykoron a régi kerületük.
Az olaszok különös érzéseket táplálnak szülővárosuk iránt. Másoké nevezetes lehet valamilyen különleges specialitásról, ami máshol is megtalálható, de mégsem ugyanolyan - például a fantasztikus modenai ételek v. a lambrusco bor -, de a olaszok szeretete mellett még fizikailag megfogható jegyei is vannak; ilyen csodálatos román székesegyházuk, melynek pompás, méltóságteljes kupolája a városközpont felett magasodik, v. a kecses árkádokkal fedett gyalogjárók, ahol még esőben is jó kóborolni.
Persze ezek a szeretet külső jegyei, melyek eggyé válnak a saját életükkel. Ha valaki olyan boldog emlékeket őriz gyermekkoráról, mint Pavarotti, a múlt beleolvad szülővárosának ősi köveibe és szűk utcácskáiba. Amikor 12 éves volt, Beniamino Gigli jött énekelni a városba. Abban az időben kétségkívül ő volt a világon a legnagyobb tenorista. Mindig különös izgalommal hallgatta őt apja lemezeiről. Gigli nagy hatással volt rá.
Énekesi pálya felé
Amikor eljött az idő és leérettségizett a Scuola Magistraléban, komolyan el kellett határoznia, hogy milyen pályára lép. Pavarotti bevalotta, hogy nem volt lusta, de egy nagy adag restség azonban volt benne. Szerette az életet Modenában és nem akart Rómába menni. Ez volt az egyik fő oka annak, hogy az énekes pálya felé hajlott.
Az édesanyja az énekesi karrierjét illetően optimista volt és bátorította is. Az apja viszont lebeszélte róla. Kifejtette, hogy szerinte csak minden ezredik énekesjelölt él meg az éneklésből. Túl nagy a kockázat. Természetesen saját hangja miatt volt ennyire szkeptikus. Jobban tudta, mint bárki más, hogy a gyönyörű hang még nem biztosíték a sikerre. Pavarotti azt a javasolta a szüleinek, hogy ők addig támogassák, míg be nem tölti a harmincadik életévét. Ha addig sem állapodik meg az énekesi pályán, akkor feladja az egészet és úgy tartja el magát, ahogy tudja. Az apja csak azért ellenezte az énekesi pályát, mert féltette a csalódástól. Ily módon, mivel az apja nemet, az anyja igent mondott, az anyjának lett igaza. 1954-ben, 19 éves korában, komolyan kezdett foglalkozni az énekléssel egy hivatásos modenai tenoristánál, Arrigo Polánál. Néhány zeneórát vett Dondi professzor feleségétől, aki zenei alapismereteket oktatott. Dondi úgy gondolta, hogy van keresnivalója a pályán. Pavarotti apja ismerte Polát és elvitte hozzá. Pavarotti az ,,Addio la madre" -t énekelte és még 1-2 dalt. Pola rögtön tanítványának fogadta el, és ismerve a család anyagi helyzetét, ingyen vállalta a taníttatását.
Folyt.köv
Felnőtt korában sokszor előfordult, hogy egy külföldi túrnéról hazaérkezve, mindig benézett ebbe a templomba és szeretett visszaemlékezni a régi gyermekkori élményeire.
Ahogy múltak az évek, egyre beljebb kalandozott a városba, és Modena csakhamar a szívéhez nőtt, mint egykoron a régi kerületük.
Az olaszok különös érzéseket táplálnak szülővárosuk iránt. Másoké nevezetes lehet valamilyen különleges specialitásról, ami máshol is megtalálható, de mégsem ugyanolyan - például a fantasztikus modenai ételek v. a lambrusco bor -, de a olaszok szeretete mellett még fizikailag megfogható jegyei is vannak; ilyen csodálatos román székesegyházuk, melynek pompás, méltóságteljes kupolája a városközpont felett magasodik, v. a kecses árkádokkal fedett gyalogjárók, ahol még esőben is jó kóborolni.
Persze ezek a szeretet külső jegyei, melyek eggyé válnak a saját életükkel. Ha valaki olyan boldog emlékeket őriz gyermekkoráról, mint Pavarotti, a múlt beleolvad szülővárosának ősi köveibe és szűk utcácskáiba. Amikor 12 éves volt, Beniamino Gigli jött énekelni a városba. Abban az időben kétségkívül ő volt a világon a legnagyobb tenorista. Mindig különös izgalommal hallgatta őt apja lemezeiről. Gigli nagy hatással volt rá.
Énekesi pálya felé
Amikor eljött az idő és leérettségizett a Scuola Magistraléban, komolyan el kellett határoznia, hogy milyen pályára lép. Pavarotti bevalotta, hogy nem volt lusta, de egy nagy adag restség azonban volt benne. Szerette az életet Modenában és nem akart Rómába menni. Ez volt az egyik fő oka annak, hogy az énekes pálya felé hajlott.
Az édesanyja az énekesi karrierjét illetően optimista volt és bátorította is. Az apja viszont lebeszélte róla. Kifejtette, hogy szerinte csak minden ezredik énekesjelölt él meg az éneklésből. Túl nagy a kockázat. Természetesen saját hangja miatt volt ennyire szkeptikus. Jobban tudta, mint bárki más, hogy a gyönyörű hang még nem biztosíték a sikerre. Pavarotti azt a javasolta a szüleinek, hogy ők addig támogassák, míg be nem tölti a harmincadik életévét. Ha addig sem állapodik meg az énekesi pályán, akkor feladja az egészet és úgy tartja el magát, ahogy tudja. Az apja csak azért ellenezte az énekesi pályát, mert féltette a csalódástól. Ily módon, mivel az apja nemet, az anyja igent mondott, az anyjának lett igaza. 1954-ben, 19 éves korában, komolyan kezdett foglalkozni az énekléssel egy hivatásos modenai tenoristánál, Arrigo Polánál. Néhány zeneórát vett Dondi professzor feleségétől, aki zenei alapismereteket oktatott. Dondi úgy gondolta, hogy van keresnivalója a pályán. Pavarotti apja ismerte Polát és elvitte hozzá. Pavarotti az ,,Addio la madre" -t énekelte és még 1-2 dalt. Pola rögtön tanítványának fogadta el, és ismerve a család anyagi helyzetét, ingyen vállalta a taníttatását.
Folyt.köv
Megjegyzések
Megjegyzés küldése