Szerelmem, Hiroshima

   

fekete-fehér, feliratos, francia-japán filmdráma, 90 perc, 1959

rendező: Alain Resnais
forgatókönyvíró: Marguerite Duras
zeneszerző: Georges Delerue, Giovanni Fusco
operatőr: Sacha Vierny, Michio Takahashi
vágó: Henri Colpi, Jasmine Chasney, Anne Sarraute

szereplők: Emmanuelle Riva (Elle) 

Eiji Okada (Lui) 

Stella Dassas (anya)
Pierre Barbaud (apa)
Bernard Fresson (német szerető)

Amikor az 50-es évek második felében az „újhullámos” Alain Resnais és az “újregényes” Marguerite Duras nekifogtak a Szerelmem, Hiroshima (1959) című film munkáihoz, az alapötlet nem volt más, mint egy olyan szerelmi történetet írni és bemutatni, amely – a legtöbb, Hiroshima utáni szerelmi történettel ellentétben – amellett, hogy mégiscsak egy hétköznapi érzelemről szól, úgy teszi ezt, hogy nem fedi el a japán város fölé emelkedő, és az egész világtörténelmet megváltoztató gombafelhő árnyékát. Olyan szerelmeseket, hétköznapi embereket igyekeztek tehát bemutatni, akik nem tesznek úgy, mintha mi sem történt volna.
Egy német katonába beleszerető francia lány nevers-i tragédiáját állítja a film a hiroshimai tragédia mellé, amelyet egy, az egész családját elvesztett japán mérnök képvisel. A francia nő és a japán túlélő között szerelem ébred...

Marha nagy film. Érdemes feliratosan nézni. Én már nem vagyok kíváncsi, hogy milyen lehet szinkronosan.
Olyan szép francia kiejtéssel beszélnek, hogy egymás után akár többször is képes vagyok megnézni.
Nem gondoltam volna, hogy ennyire nagy hatással lesz rám. Ezt mindenkinek látnia kell. Ajánlom a fiataloknak is, mert manapság már nem készítenek ilyen alkotásokat. Van mit bepótolni.