Az élet megértése a felfedezésre váró apró pillanatokban rejlik

Gyakran hallom, hogy az élet véges és mulandó, hogy soha nincs az embernek ideje igazán élvezni az életet. Ezek az emberek félnek igazán a változástól, mert soha még meg sem próbálják valahogy másképp élni az életüket. Követnek egy jól bevált módszert, de nevezhetnénk mintának is. Nem képesek a változásra, mert belenyugszanak saját erőtlenségeikbe, hitehagyottságaikba. Ideológiákba kapaszkodhatnak, bálványemberek rabszolgáivá válhatnak, de igazából nem tudják élvezni az életet, mert saját maguknak sem adják meg az esélyt, hogy lehet másképp is élni. Számukra minden nap csak mulandó és véges. Az élet viszont minden egyes nap és annak minden egyes pillanatában tartogathat valami újat, reményeket, lehetőségeket, de valamikor csak 1-1 rövid pillanatot. Az élet a legnagyobb ajándék, amit az ember csak kaphat, és a legnagyobb reménység is, hogy életünknek mindig megvan a célja és értelme az egész teremtett világban. Minden nap egy nagy lehetőség számunkra, amellyel élnünk kell.
Nem léteznek véletlenek, mert semmi sem értelmetlenül, céltalanul, vég nélkül jött létre a világban, mert mindent egy Kéz igazgat. Ha létezne a véletlen fogalma, akkor semmi féle értelmet nem tulajdonítanánk a saját életünknek sem. Élnénk, de nem lennénk képesek felfedezni benne mindazt a hasznos üzenetet, ami által saját boldogságunkra is törekszünk.
Az életünk során sem céltalanul bolyongunk, mert minden egyes kis pillanat szerepet játszik az életünkben. Ugyan egyesek fejvesztve rohannak, és a meggondolatlanság következtében zsákutcába kerülnek, mert nem szentelnek elég időt a mágikus pillanatoknak.
Sok mindenen képesek vagyunk csak úgy átlépni, holott a legfontosabb dolgok, mindig ezekben az apró kis pillanatokban vannak elrejtve. Fel kéne fedezni ezeket a jeleket és meg kéne újítani az életünket, ezáltal pedig teljesen másképp látnánk az egész világot, és az életünket is. Minden adott számunkra, csak fel kell ismernünk és tanulnunk kell belőle.
Minden ott van a szemünk előtt, csak az a kérdés, hogy az örök vakságra ítéljük el önmagunkat, v. igyekszünk nyitott szemmel járni a világban. Az élet sem azért hoz össze valakivel, mert csak úgy megtörtént. Mindennek van valami értelme, egy hasznos üzenete, nekünk pedig csak követni kell ezeket a jeleket.
Mindig megváltozik valamilyen szinten az életünk, ha találkozunk valakivel. Nem egy sokadik találkozó, hanem egy nagy megtiszteltetés, egy lehetőség, amivel élnünk kell, amit ki kell használnunk. Amit meg kell becsülnünk, mert nélküle szegényebbé válna az életünk. Sok olyan ember létezik, akinek nem adatott meg és egy kutyája nincs, így tengeti a napjait.