Mindig eljön az az időszak

Mindig eljön az az időszak, amikor már nem félek megnyilatkozni, mint ha ez mindig is természetes lett volna számomra. Nem tudok hetekig v. hónapokig várni. Ez is egy belső lélektani folyamat, aminek nem tudok parancsolni, mert önmagától egyszer csak felszínre tőr és onnantól kezdve már nincs megállás. Megtagadhatnám, de akkor leginkább önmagamat tagadnám meg, a saját emberi lényemet és annak minden értékét. Soha nem voltam képes arra, hogy csak felszínes módon viszonyuljak az emberekhez, még azokhoz sem, akik nem voltak képesek arra, hogy lelkileg megérintsenek. Mindig közelebb állnak hozzám azok, akikben valami féle megmagyarázhatatlan vonzalmat érzek, olyan különlegességet, amivel csak ritkán szembesülök. Ismerős érzések kezdenek eluralkodni bennem, melegséget árasztanak, és sokszor olyan állapotba kerülök mint ha eggyé válnának a gondolataink és a lelkünk megtalálná a saját párját. Felfoghatatlan, de ilyenkor nincs is szükség magyarázatra, csak érzem és ennyi elég, mert ez egy olyan ösztönös megnyilvánulás, ami mindig is hozzátartozott az egész emberi lényemhez, az életemhez és annak minden egyes mozzanatához. Mivel az egész életemet sokkal mélységesebben élem meg, mint ami megszokott a világban, ezért a kapcsolataimat és ennek szellemében alakítottam ki. A külsőségek képesek könnyen elvakítani, de az ember belső világa mindig a teljes letisztultságot eredményezi, egy olyan örök valóságot, ami semmi máshoz nem hasonlítható. Nincs szükségem álarcok viselésére, mert én így vagyok önmagam, egy teljes ember, testestül, lelkestül.
Már rég nem problémázok azon, hogy ki hogyan viszonyul hozzám, mert mindig képes vagyok megérezni, hogy milyen ember, mennyire képes magával ragadni v. csak próbálkozik, de önmagával sincs teljesen tisztában. Mindig minden egyes kapcsolatomból tudtam tanulni. Sokszor olyan érzésem támad, mint ha folyamatosan csak ismétlődnének ezek az élethelyzetek, amivel szembesültem. Ezek azok az ismétlődő leckék, ami által érthetem meg az élet értelmét.
Ez mind-mind olyan tapasztalat, ami hozzásegít ahhoz, hogy egy célt képes lehessek elérni az életben, hogy a saját életemnek is valami féle értelmet tudjak tulajdonítani, hogy mindazt, amit eddig megéltem, nem volt hiába való.