Nem kell megváltoznod

Gyakran megtapasztalom az embernél, hogy könnyedén képes feladni önmagát és megváltozni, hogy egy célt minél előbb el tudjon érni.
Úgy gondolja, hogy ha megváltoztatja önmagát, akkor az élete is egyből fordulatot vesz és minden elérhető válik számára.
A változás hamar bekövetkezik és a következményekkel való szembesülés nem várt hatást válthat ki. Az élete bonyolultabbá válik és mostantól még több akadályt gördít maga előtt
Egy olyan ember szerepébe bújt, ami távol áll az ő egész belső emberi lényétől, a személyiségétől és az egész önvalódiságától.
Így valóban az egész élete is megváltozott csak nem egy olyan irányba, amit régen elképzelt, amire vágyott. Elbizonytalanodik, kétségek kezdik gyötörni, nem találja a helyét, de már önmagát sem.
Egykoron még járható úton haladt, most azonban folyamatosan csak zsákutcákat lát maga előtt.
Ki kell zárni az életéből a Másik embert, akinek eddig a bőrében élt.
Aki nem volt képes meglátni a mágikus pillanatokat, és azokat a jeleket, amik minden egyes nap útmutatásul szolgálnak.
Azt a személyt aki csak létezik, de nem ad önmagának lehetőséget arra, hogy bepillantást kaphasson az élet misztériumába.
Aki ugyan teszi a kötelességeit, végzi a munkáját, de a nagy rohanás és az idővel való versengés közepette, nem képes felfedezni az élet valódi szépségeit.
Szorgalmasan gyűjtögethet, építhet és biztonságot is teremthet, de az életének még sem tud értelmet tulajdonítani, mert soha nem is volt képes azt élvezni.
Nem kell megváltoznia, ahhoz hogy nagy dolgokat is képes lehessen elérni az élete során. Mindig csak önmagát kell nyújtania a saját természetességénél fogva.

Megjegyzések

  1. Nagyon jól látod Dani...
    Szép napot!

    VálaszTörlés
  2. néha pont az a legnehezebb. Önmagunkat nyújtani..
    mégis, senki más nem lehetünk, hiszen mindenki foglalt már :-))
    ismerős egyébként ez az állapot, végigjártam minden szakaszát. a gyűjtögetéstől kezdve, a visszasüppedés-vágyig, volt hogy csak tömtem magamba az ételt, anélkül hogy éreztem volna az ízét, vagy vásároltam úgy hogy nem tetszett amit vettem, sportoltam mint egy őrült hogy jól nézzek ki (magazinok és reklám hatása)...
    talán most így 26 évesen mondhatom hogy önmagam vagyok nagyrészt, és egyre több részt :-)
    Mindig jó egyébként ilyen írásokat olvasni mint amilyen most a Tiéd is, mert talán van akit felébreszt, és lehet olyan akit emlékeztet.
    szia, Niki

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések