Folytatás

Próbáljunk nyitottá válni a világ az azt formáló és benépesítő emberek felé. Sokszor nehéz, de az önmagunkba beleivódott bizalmatlanságot képesek lehetünk levetkőzni. Nem lehet ez ösztönös érzés és nem szabad, hogy a mindennapi életünk részévé váljon. Ha képessé válunk sérelmeinken túljutni, múltunkat végleg lezárni, akkor képesek leszünk továbblépni és újabb lehetőségeket felfedezni. Ha őszinte szeretetünk által megtudunk nyílni a másik ember felé, akkor egész életünk számára egy újabb reménység köszönthet be. Igazából nem is az ismeretlentől félünk, hanem attól, hogy mindent elveszíthetünk, ami az egész életünket jelenti. Ha hiszünk abban, hogy van folytatás, hogy képessé válhatunk új embereket is megismerni, felfedezni, akkor az egész életünknek is újabb jelentőséget tulajdoníthatunk. Így válhatunk újra nyitottá mindenki felé és csak így tudunk majd újabb célokat megfogalmazni, aminek később élni szeretnénk. Mindenkiben megvan ez az érzés, csak nem mindenkinek van elég hite, hogy ezt bátran is kimerje mutatni.
Egyedül csak akkor vagyunk halálra ítélve, ha eleve nem hiszünk benne és önmagunknak sem vagyunk képes megadni a lehetőséget, mert így másoknak sem tudunk majd adni.
Nem bújhatunk el az emberektől, mert akkor csak saját magunkat emésztjük tovább, ami később egészen odáig vezethet, hogy az ember teljesen magányos lesz és zárkózottá válik. Mindenkinek saját magában el kell döntenie, hogy mit akar kezdeni az életével. Érez e elég hitet abban, hogy tovább folytatva más emberekkel is megismerkedjen, és ezáltal életét is könnyebb lesz majd megértenie.