A másik emberhez való viszonyunk

Általában az ember mindig csak azt veszi észre, amit ő maga észre akar venni. Másra másként is figyelhetne, mert minden lehetőség megadatott számára, csak a megszokott látásmódot részesíti előnybe és nem igazán törekszik egy más fajta szemléletre. Mert ahhoz valóban tennie kéne. Ugyanakkor rengeteget tanulhatna is belőle, de erre sajnos nem mindenki hajlandó. Ezért az ember látásmódja, a másik emberhez való hozzáállása és viszonyulása többnyire felszínes módon nyilvánul meg. Állandó tapasztalatom, hogy az emberek nagy része a külsőségek mentén próbálja megismerni és a másik embert, holott az igazi valóság megtapasztalását mindig az ember belső lényében kellene keresni. Ehhez nyitottság, tisztelet, szeretet, rengeteg türelem, és a megértésre való törekedés szükséges.
Önmagunk önző érdekeinek a feladása által, a megértésre való törekedés szellemében, előnybe kell részesítenünk a másik embert és igyekeznünk kell, hogy az ő saját szemszögéből is képessé váljunk megérteni. Mindez akkor válhat igazán gyümölcsözővé az életünkre nézve, ha a kölcsönösség jellemzi.