Elfogadás
Az elmúlt napokban sokat gondolkodtam azon, hogy vajon mit jelenthet valójában az elfogadás.
Elfogadom önmagamat, a sorsomat, elfogadom a másik embert olyannak mint amilyen, mert másképp nem tudok alkalmazkodni, kapcsolatban lenni más emberekkel.
Ez lenne a valóban normális felfogás. Egyszerűen el lehetne intézni ennyivel és nem kellene ezen többet rágódni. A tapasztalatok azonban teljesen mást mutatnak.
Erre egy példa az emberek ismerkedése egymással, amikor megpróbálnak egymással kapcsolatot teremteni, majd összekötni az életüket. Egyre gyakoribbá válik
amikor a nőnek már van egy gyereke, egyedül éli az életét, és így próbál újra társat találni, egy új életet kialakítani magának.
A férfiak most már könnyebben bele szoktak menni az ilyen kapcsolatokba is. Azt gondolják, hogy ez nem jelenthet problémát számukra.
Bizonygatják, hogy alkalmasak rá, hogy az elfogadáshoz elég az, hogy ha mostantól együtt él azzal a nővel aki megtetszett számára és elfogadja, hogy van egy gyerek is a kapcsolatukban. Az elfogadás azonban jóval túlmutat azon, hogy elfogadjuk és tudjuk, hogy van egy kisgyermek is. Az elfogadás egyben egy komoly döntést is magában foglal. Döntés arról, hogy nem csak elfogadom, tudom, hanem figyelembe is veszem. Döntés, hogy az elfogadással az életem is nagyban meg fog változni. Nem ugyanazt az életet fogom élni, v valami hasonlót, hanem egy teljesen más milyent, és erre kellő mértékben fel kell készülni, mert az elfogadást ez a döntés fogja előkészíteni.
Az elfogadás előtt tehát meghozom a döntést, amivel már felvállalom azt, hogy az életem meg fog változni. Tehát már itt az elején felvállalom önmagamat és ennek hatására tudom majd csak felvállalni a páromat és a gyerekét is. Ez szokott lenni mindig az első mérföldkő, mert aki erre nem képes, az soha nem tud majd felelősséget érezni másokért, és egy harmónikus kapcsolatban élni. Lehet hogy beleugrik, de a kapcsolat előbb-utóbb meg fogja sínyleni. Mert mindenhez a teljes elfogadás szükséges.
Ezért jó, ha tisztában vannak vele az emberek, és nem csak a saját kis elgondolásaiknak akarnak megfelelni, mert az nem biztos, hogy helyén való.
A döntés, az önmagunk és mások felvállalása mellett a figyelmesség is meghatározó tényező, mert nem csak a páromnak fogok élni, hanem a gyermekért is.
Mert gyakran elfelejtkeznek arról, hogy ő is ugyan fontos személy, akire állandóan figyelni kell, akivel törődni, foglalkozni kell. Ez is az elfogadás részét kell, hogy képezze.
Meg kell vele ugyan úgy ismerkednem, el kell nyernem a bizalmát, mert attól, hogy egy gyermek könnyebben nyílik meg és van benne egy nagyfokú érdeklődés, izgatottság, az még egyáltalán nem jelenti azt, hogy egy bensőséges kapcsolatot tudok vele kialakítani. A gyermek ugyan hamar megnyílik, de nagyon hamar észreveszi, ha valami nincs rendben. A gyerekek okosak, nagyon figyelmesek és nagyon hamar képesek megérezni, hogy milyen a kapcsolatuk a másik emberrel. Bennük még él az ősbizalom, teljesen másként tekintenek az emberekre, így a kapcsolatuk is másként alakul, de nagyon gyorsan képesek csalódni, és azt soha nem szokták elfelejteni.
Onnantól kezdve, hogy teljesen elfogadjuk, felvállaljuk, hogy az életünket megosztjuk két emberrel, már nem beszélhetünk áldozat hozatalról, mert mindaz, amit véghez viszünk, természetessé kell válnia. Nem hibáztathatunk mást, nem róhatjuk fel, hogy nem ilyen életet akartunk. Ezért az elfogadás, nem csak egy sima elfogadást jelent. Igen is jó ha tisztában van vele az ember, hogy rengeteg idővel és türelemmel jár. Már nem önmagunkért élünk, nem csinálunk azt amit akarunk, hanem minden döntést közösen hozunk meg, mindenkinek a figyelmbevételével, ezért van kapcsolatban a figyelem, a figyelmesség az elfogadással. Így alakulhat ki a tisztelet, a megbecsülés, az értékelés. Odaajándékozzuk az életünket a másik embernek, így egy gyermeknek is. Az életünk pedig mindent magában foglal, ami velünk kapcsolatos, ami saját magunkat jellemez. Ugyan úgy a törődés, a foglalkozás a kisgyermekkel, mindenki életét kell, hogy szolgálja. Egy életről van szó, akivel nem lehet csak úgy kényünk kedve szerint játszadozni. Egy személyról, aki ugyan úgy szeretne kibontakozni, felfedezni a világot és arra van szüksége, hogy megajándékozzuk a szeretetünkkel, hogy érezhesse, hogy nincsen egyedül, hogy állandóan foglalkoznak, törődnek vele, körbeveszik, hogy legyen egy családja, aki által biztonságban, nyugalomban, boldogságban élhet. A harmóniát megtapasztalva lesz képes ő is harmóniában élni önmagával. Az életét az érzelmek, a saját kis lelki világa, az emberekkel való kapcsolata határozza meg leginkább. Bennük lehet igazán felfedezni, hogy a külsőségek mennyire képesek értelmüket veszteni. Tudni kell az ő világa, szemszöge, szemlélete, reagálásai, érzelmei által tekinteni rá, viszonyulni hozzá, mert ha csak önmagunkból akarunk kiindulni és úgy tekinteni rá, akkor a tényleges elfogadás értelmét veszti.
Ehhez viszont ki kell nyilvánítanunk a szeretetünket, mert az elfogadás egyik alapfeltételét képezi. Így a bizalom is tovább fog benne erősödni.
Elfogadom önmagamat, a sorsomat, elfogadom a másik embert olyannak mint amilyen, mert másképp nem tudok alkalmazkodni, kapcsolatban lenni más emberekkel.
Ez lenne a valóban normális felfogás. Egyszerűen el lehetne intézni ennyivel és nem kellene ezen többet rágódni. A tapasztalatok azonban teljesen mást mutatnak.
Erre egy példa az emberek ismerkedése egymással, amikor megpróbálnak egymással kapcsolatot teremteni, majd összekötni az életüket. Egyre gyakoribbá válik
amikor a nőnek már van egy gyereke, egyedül éli az életét, és így próbál újra társat találni, egy új életet kialakítani magának.
A férfiak most már könnyebben bele szoktak menni az ilyen kapcsolatokba is. Azt gondolják, hogy ez nem jelenthet problémát számukra.
Bizonygatják, hogy alkalmasak rá, hogy az elfogadáshoz elég az, hogy ha mostantól együtt él azzal a nővel aki megtetszett számára és elfogadja, hogy van egy gyerek is a kapcsolatukban. Az elfogadás azonban jóval túlmutat azon, hogy elfogadjuk és tudjuk, hogy van egy kisgyermek is. Az elfogadás egyben egy komoly döntést is magában foglal. Döntés arról, hogy nem csak elfogadom, tudom, hanem figyelembe is veszem. Döntés, hogy az elfogadással az életem is nagyban meg fog változni. Nem ugyanazt az életet fogom élni, v valami hasonlót, hanem egy teljesen más milyent, és erre kellő mértékben fel kell készülni, mert az elfogadást ez a döntés fogja előkészíteni.
Az elfogadás előtt tehát meghozom a döntést, amivel már felvállalom azt, hogy az életem meg fog változni. Tehát már itt az elején felvállalom önmagamat és ennek hatására tudom majd csak felvállalni a páromat és a gyerekét is. Ez szokott lenni mindig az első mérföldkő, mert aki erre nem képes, az soha nem tud majd felelősséget érezni másokért, és egy harmónikus kapcsolatban élni. Lehet hogy beleugrik, de a kapcsolat előbb-utóbb meg fogja sínyleni. Mert mindenhez a teljes elfogadás szükséges.
Ezért jó, ha tisztában vannak vele az emberek, és nem csak a saját kis elgondolásaiknak akarnak megfelelni, mert az nem biztos, hogy helyén való.
A döntés, az önmagunk és mások felvállalása mellett a figyelmesség is meghatározó tényező, mert nem csak a páromnak fogok élni, hanem a gyermekért is.
Mert gyakran elfelejtkeznek arról, hogy ő is ugyan fontos személy, akire állandóan figyelni kell, akivel törődni, foglalkozni kell. Ez is az elfogadás részét kell, hogy képezze.
Meg kell vele ugyan úgy ismerkednem, el kell nyernem a bizalmát, mert attól, hogy egy gyermek könnyebben nyílik meg és van benne egy nagyfokú érdeklődés, izgatottság, az még egyáltalán nem jelenti azt, hogy egy bensőséges kapcsolatot tudok vele kialakítani. A gyermek ugyan hamar megnyílik, de nagyon hamar észreveszi, ha valami nincs rendben. A gyerekek okosak, nagyon figyelmesek és nagyon hamar képesek megérezni, hogy milyen a kapcsolatuk a másik emberrel. Bennük még él az ősbizalom, teljesen másként tekintenek az emberekre, így a kapcsolatuk is másként alakul, de nagyon gyorsan képesek csalódni, és azt soha nem szokták elfelejteni.
Onnantól kezdve, hogy teljesen elfogadjuk, felvállaljuk, hogy az életünket megosztjuk két emberrel, már nem beszélhetünk áldozat hozatalról, mert mindaz, amit véghez viszünk, természetessé kell válnia. Nem hibáztathatunk mást, nem róhatjuk fel, hogy nem ilyen életet akartunk. Ezért az elfogadás, nem csak egy sima elfogadást jelent. Igen is jó ha tisztában van vele az ember, hogy rengeteg idővel és türelemmel jár. Már nem önmagunkért élünk, nem csinálunk azt amit akarunk, hanem minden döntést közösen hozunk meg, mindenkinek a figyelmbevételével, ezért van kapcsolatban a figyelem, a figyelmesség az elfogadással. Így alakulhat ki a tisztelet, a megbecsülés, az értékelés. Odaajándékozzuk az életünket a másik embernek, így egy gyermeknek is. Az életünk pedig mindent magában foglal, ami velünk kapcsolatos, ami saját magunkat jellemez. Ugyan úgy a törődés, a foglalkozás a kisgyermekkel, mindenki életét kell, hogy szolgálja. Egy életről van szó, akivel nem lehet csak úgy kényünk kedve szerint játszadozni. Egy személyról, aki ugyan úgy szeretne kibontakozni, felfedezni a világot és arra van szüksége, hogy megajándékozzuk a szeretetünkkel, hogy érezhesse, hogy nincsen egyedül, hogy állandóan foglalkoznak, törődnek vele, körbeveszik, hogy legyen egy családja, aki által biztonságban, nyugalomban, boldogságban élhet. A harmóniát megtapasztalva lesz képes ő is harmóniában élni önmagával. Az életét az érzelmek, a saját kis lelki világa, az emberekkel való kapcsolata határozza meg leginkább. Bennük lehet igazán felfedezni, hogy a külsőségek mennyire képesek értelmüket veszteni. Tudni kell az ő világa, szemszöge, szemlélete, reagálásai, érzelmei által tekinteni rá, viszonyulni hozzá, mert ha csak önmagunkból akarunk kiindulni és úgy tekinteni rá, akkor a tényleges elfogadás értelmét veszti.
Ehhez viszont ki kell nyilvánítanunk a szeretetünket, mert az elfogadás egyik alapfeltételét képezi. Így a bizalom is tovább fog benne erősödni.
Jó volt ezt olvasni. Köszönöm.
VálaszTörlés