Egy szép álom…

Pár napja egy melankolikus érzés vett körül. Nem akartam tudomást venni a külvilágról, nem érdekeltek a hírek, semmi nem foglalkoztatott, csak a magam kis birodalmában akartam élni. Ilyenkor szoktak igazán megszületni az új gondolatok. Nyugalom volt, csend, béke uralkodott a lelkemben. Nem éreztem az elhagyatottság érzését, nem mardosott agyon a bűntudat, helyette valami egészen mély és egyben felszabadító érzés kezdett el rabul ejteni. Olyan volt ez, mint egy nagy lelki utazás.
A gondolatok által szinte minden megfoghatóvá válik, és minden, amit fontosnak tartok, amire vágyok. Csak a zene az, ami a háttérben szól és hozzásegít a hangulat varázsához. Teljesen elmerültem a mély elfojtott érzelmeimben, olyan érzések ezek, amik mindig is meghatározzák az emberi lényemet, és ösztönösen formálják a lelkem belső világát. Ilyenkor számomra még erőteljesebben tudatosul mindaz, ami hozzám a legközelebb áll, és amit sokszor hiányként élek meg. Egykoron valóságos volt, a mindennapi életet meghatározó, olyan érzések sokasága, ami teljesen hozzám nőtt, ami a részemmé vált. A nem várt pillanatok újra és újra melegséggel öntik el a szívemet, és minden, mint ha újra felelevenedne, ami egykoron nagyon is valóságos volt. Az igazi boldogság az, ami által teljessé válhatna az egész életem.
A legnagyobb félelmem nem is az ismeretlentől van, mert bármit fel lehet fedezni, hanem attól, hogy örökké elveszíthetem azt, aki az életemet jelenti, és ennél nem létezhet nagyobb nyugtalanság a szívemben. Mindig is abban hittem, hogy az igazi szerelem felszabadít és visszaad az álmainknak.
Az együtt eltöltött idő beteljesíti a legnagyobb vágyainkat, és oly fontossá teszi az életünket, hogy többé nem tudnánk egymás nélkül létezni. 
Mindig csak azon gondolkozok, milyen lehetne újra megtapasztalni és soha többé el nem engedni. Ekkor jövök rá, hogy nők nélkül valóban nem lehet létezni és nem is érdemes. A szemeinek csillogása és arcának különleges mosolya örökké belevésődne a tudatomba.
Az egyik legfontosabb kinccsé válna, amitől nem tudnék betelni, és ami örökké megmagyarázhatatlan módon foglalkoztatna. Lelkének tükre folyamatosan visszaragyogna, és varázslatosan elvakítaná az egész tekintetemet.
A melegséget adó gyengéd ölelései teljesen felszabadítanák a lelkemet rabságából. Testünk és lelkünk összefonódna, és örökké egy közös hidat képezne.
Teljesen felolvadnék, mint egy jégkocka. Nem érdekelne, hogy hol lennénk, mert ilyenkor a tér és idő megszűnik létezni, teljesen elveszíti az értelmét, egyedül ő létezne számomra. Minden érzelem megnyilvánulása a lelkemig hatolna, és a szívem megtelne örömmel. Érezném a mosolyát, minden egyes szívdobbanását, a kezei tapintását, lelkének ártatlan tisztaságát, bőrének selymességét, mint amilyen egy kisbabának szokott lenni. A finom érintéseitől bizsergető érzés áradna szét az egész testemen és az édes csókjaitól, teljesen elérzékenyülnék.
Az apró mozdulatok által egyre érzékiebbé válna minden. A belülről fakadó nyugalom tökéletes harmóniát eredményezne, hagynánk, hogy a gát átszakadjon és az érzelmek szabadon utat tőrjenek maguknak. Az egymás iránt érzett vágyódás tovább fokozná és gazdagítaná minden egyes együtt eltöltött időnket. Egyszerre eltűnne az elhagyatottság érzése, már nem lennénk magunkra utalva, mert egymásért élnénk, egymásé lennénk.
Egy szép álom…

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések