Az igazi munka, nem kényszer v kötelesség, hanem hivatás, szenvedély, szeretet, fejlődés, életcél

Amikor már túlságosan megszokottá, egyhangúvá válik a munkánk, amikor már nem tudjuk szenvedélyesen végezni, nem tudunk általa fejlődni, nem találjuk meg benne a szeretetünket, akkor tovább kell állnunk, és keresnünk kell valami mást, valami új dolgot, amiben kipróbálhatjuk magunkat.
A munkánkra soha nem tekinthetünk kényszerként vagy csak egyszerűen kötelességként. A munkánk a saját hivatásunk, az életünk, az egyik életcélunk, ami által további célokhoz és álmokhoz lehet eljutni. A munka maga a szenvedélyünk, a szeretetünk. A család mellett a másik legfontosabb dolog ami meghatározza az életünket, ami rengeteg érzelmet képes kiváltani belőlünk, és ezek az érzések nap mint nap körülvesznek, meghatározzák önmagunkat.
Rengeteg rejtett tudással, képességgel rendelkezünk, aminek a nagy részét nem szoktuk kihasználni, nem hasznosítjuk, mert van egyfajta érdeklődési területünk és azon belül próbálunk meg elmélyedni, minél több tapasztalatra szert tenni. Ennél azonban sokkal többre vagyunk képesek, csak több szempontból kellene önmagunkra, az életünkre tekintenünk. Valóban fel kellene fedezni, hogy mivel lettünk megáldva, hogy milyen értékeket vagyunk képes felfedezni önmagunkban, mert mindenkiben van, e nélkül nem lehet felépíteni egy életet. Ha úgy döntünk, hogy a pillanatnak szeretnénk élni és mindent lehetőséget kihasználni, akkor is megfogalmazódhatnak bennünk távlatok, mert az nem akadályozhat meg abban, hogy a jelenünket ne tudjuk minél teljesebben megélni. A távlatok által összpontosítunk 1-1 jövőbeni célunkra, amit a jelenünkben megélt apró pillanatoknak köszönhetünk és így nagyobb jelentőséget vagyunk képes tulajdonítani az életünknek. Elkerülhetjük azt a nagy baklövést, hogy csak kizárólagosan a jövőbeni célra összpontosítsunk, mert a jelen pillanatok által kapott lehetőségeinket minél jobban kihasználva, érthetjük meg, hogy 1-1 célnak tulajdonképpen mi az értelme. Hogy miért küzdünk és miért kell minden egyes dologért kő keményen megszenvednünk. Hogy a szenvedést nem lehet elkerülni, mert az a  természetes rossz, de nélküle senki nem érthetné meg az életét. A hivatásunk által képesek vagyunk fejlődni, tapasztalatokat gyűjteni, a képességeinkkel, az adottságainkkal élve egyre jobban kibontakoztatni önmagunkat. Egyre szilárdabb helyet biztosítani önmagunknak, mert megtaláljuk a helyünket, megtaláljuk valamiben a szeretetünket, és ez egyre jobban képes erősíteni az önmagunkba vetet bizalmunkat. Formálja az öntudatunkat, a gondolkodásmódunkat, a saját életszemléletünket, az emberekhez való kapcsolatainkat. A hivatásunk a saját emberi tartásunkat, az emberi hozzáállásunkat, a méltóságunkat gazdagítja.