Belenéztem a szemébe

Belenéztem a szemébe, és elmerültem a tekintetében. Olyan mélységekbe láttam le, mintha egy éjfekete tenger aljába bámulnék. És ott mélyen, megláttam a lelkét. Vagy az én lelkem egy darabját? Ott mélyen semmi nem volt számomra ismeretlen. Mintha mindig is ismertem volna, tudnék róla mindent. Ősi bizalmat éreztem, és ösztönös vágyat. Anyám mindig azt mondta, hogy ha meglátom ezt valakinek a szemében, fussak, rohanjak, és ne is nézzek hátra! Meneküljek, még nem késő, mert különben elveszítem az eszem. Így visszagondolva talán tényleg el kellett volna futnom. Talán. Mert igaza volt anyámnak. Fájt. Nagyon. Majd belehaltam. De aki nem tapasztal és él át ekkora mélységeket, az nem fogja majd értékelni és igazán átérezni a magasságokat sem.