Egy kicsit önmagamról:)
Egy kicsit írok önmagamról, az életemről, pár olyan dologról, amit szeretek megtartani magamnak, mert ezekre a dolgokra mind büszke vagyok, hogy magamhoz tartoznak, hogy ettől vagyok az az ember, aki által jól érzem magamat a bőrömben. Más milyen ember helyébe nem tudnám elképzelni magamat és nem is akarom.
Régebben még másképp gondolkodtam róla, de ma már hiszek abban, hogy jó hogy ilyen embernek vagyok összerakva. A pozitív és negatív tulajdonságaimmal együtt véve ilyen embernek kell lennem. Néha abban hittem, hogy majd az évek során gyökeresen átformálom a gondolkodásmódomat, de nem lett rá szükség. Bizonyos dolgokon változtattam, de azokra szükség volt. Nem akarok kiszolgáltatottá válni másoknak. Legjobban önmagamnak akarok megfelelni és ezért nem tagadom meg magamat. Bármi is legyen az, bármi is következzen be az életemben, mindig ugyanaz az ember fogok maradni. Ha nagy áldozatokba kerül, akkor is, ha emiatt sok boldogtalanságban, v kudarcban lesz részem akkor is vállalom. Megtapasztaltam ezeket a dolgokat ezért nem félek kimondani az érzéseimet.
Aki kő kemény ember szeret lenni és állandó vasfegyelmet akar az életében az tegye, ha számára jól esik. Aki elakarja folytani az érzelmeit és másnak akar tűnni mint amilyen valójában, hát tegye, ha ez neki jobb. Én soha nem akadályozom meg ebben, én mindig azt támogatom és egyre jobban csak arra biztatom az embert, hogy minél jobban képes legyen kibontakozni az élete során, hogy képes legyen minél több értéket felfedezni önmagában, ami által igazából önmagát fogja megismerni. Mindegy az hogy mivel foglalkozik, hogy miben leli meg a legfőbb örömeit, csak képes legyen önmagát mint embert mint nőt v férfit, mint férjet v feleséget, mint barátot, barátnőt értékelni. Én önmagamat adom a saját természetességem által, aki elfogad az elfogad, aki nem az magára marad. Minden ember el tudja dönteni, hogy számára mi a szimpatikus az életben. Minden ember érzi legbelül, hogy helyesen cselekszik e vagy olyan dolgokat tesz amiről ugyan tud, de még sem vesz róla tudomást.
Amikor valakivel elkezdek ismerkedni, akkor maga az az ember érdekel lelkileg, érzelmileg, testileg szellemileg mindenestül. Soha nem volt meg bennem az a fajta gondolkodásmód, hogy mindenben a saját hasznomat keressem. Ezen egyszerűen nem szoktam gondolkodni, nem szoktam különféle dolgokkal foglalkozni, hanem a magam egyszerűségével csak hagyom hogy a váratlan pillanatok kibontakozhassanak, és folyamatosan útmutatásul szolgálhassanak.
Ezért nem értem meg az átlag férfi társadalmat, hogy mi a francért jó az hogy ha saját magukkal kiszúrnak, miért jó az hogy ha nem önmagukat adják, hogy a másik emberrel is szórakoznak. Miért nem lehet csak úgy természetesen megnyilvánulni, miért kell mindent megbonyolítani ami által a saját életüket teszik nehezebbé.
Miért kell mintát követni, utánozni másokat, amikor sokkal egyszerűbb lenne hogy ha önmagukat bontakoztatnák ki, aminek a hatására saját magukról kapnának egy tiszta képet, és ezáltal tudnák értékelni önmagukat. Azért nem képesek erre sokan mert nem tudják felvállalni önmagukat.
Miért kell vagánykodni, nagyobbnak v másabbnak tűnni, mint amilyen valójában, amikor minden férfi érzi és tudja hogy önmaga mire képes, hogy mit tud nyújtani.
A problémák nem azért keletkeznek, mert hülyék az emberek, v mert nem lennének képes kapcsolatokat kialakítani, csak egyszerűen azért, mert nem figyelnek, és nincs tisztelet, és ez magával hoz minden problémát. A másik dolog, amivel soha nem tudtam azonosulni és ezért mindig távol állt tőlem az a fajta önző, gerinctelen magatartásmód, ami által az ember a saját szaros önző érdekeit vetíti előtérbe és ezeknek az érdekeknek próbálja a párját alárendelni, ezért a kapcsolatuk sem lesz természetes. Ha van egy nő, akkor azt tudom, hogy egy önálló, független személy, akinek van egy saját gondolkodásmódja, egy saját életszemlélete, egy saját életstílusa, életszokásai, vágyai, álmai, céljai, és ezeket a dolgokat szeretném mind-mind megismerni. Rendkívüli módon érdekel az, hogy maga a nőnek milyen értékei vannak, hogy mi jellemzi a belső emberi lényét, a lelkivilágát, hogy milyen érzelmekkel rendelkezik, és ezeket miképpen képes kinyilvánítani, hogy mennyire tudja önmagát adni, hogy mennyire érdeklődő, hogy milyen az érdeklődési köre. Az is érdekel, hogy milyen tapasztalatokat szerzett, hogy milyen kapcsolatai voltak, hogy mit miképpen képes értelmezni, elfogadni, látni, hogy mire miként reagál. Maga az ember belső emberi világa a legfontosabb számomra, mert az határozza meg leginkább önmagát. Ez a legfontosabb számomra, ami mellett minden eltörpül, mert csak ezek a dolgok által tudom igazán megismerni. Az hogy miként néz ki az egy teljesen más dolog. Valamilyen szinten fontos, de közel sem olyan mértékben mint az emberi lénye. Ha kissé ducibb testalkatú lenne, de maga mint ember nagyon vonzó lenne, akkor nem érdekelne hogy néz ki, mert maga az ember érdekel, az a fajta lélek amire az én lelkemnek szüksége van. A szerelem nem tudom, hogy mit jelent, az csak egy lerövidítés, egy üres fogalom. Csak körül tudom írni, de maga az a fajta megtapasztalás, amikor egy számomra vonzó nő lelkileg képes megérinteni amikor olyan töménységben elhatalamasodnak a vágyak és az a szenvedély amit iránta, általa érzek, azt csak érezni lehet. Egyszer csak úgy jön és már el is uralkodott rajtam, és már csak azt érzem, hogy szükségem van rá. Ez akkor következik be, amikor tisztán érzem, amikor számomra is tökéletesen tudatosul, hogy ő az az ember, akire én vágyok. Nagyon kevés ilyen ember van, nagyon ritka. Ha észrevetted csak úgy elkezdtem erről mesélni, de egyetlen egy szót nem említettem meg arról, hogy mi van a szexuális dolgokkal. Ebben van igazából az a marha nagy szakadék, ami engem megkülönböztet egy átlagos férfitól. Mert valamiképp nekik hamar eszükbe jut, én meg egyáltalán nem is gondoltam rá, mert én a másik emberről beszéltem, a másik embernek a megismeréséről. Ez a megismerés meg olyannyira fontos, hogy magát az embert akarom megismerni, és nem az én önző vágyaimat akarok kifejezésre juttatni. Szexuális dolgok, nálam csak akkor kerülnek a középpontba, ha már azzal az illetővel olyan mélységesebb kapcsolatba kerülök, ami által képes leszek az ilyen dolgokról is beszélni. Ebben is megmutatkozik a különbség, mert én nem szeretek akárkivel akármiről beszélni, főleg nem ilyen dolgokról, mert ezeknek már egy sokkal mélyebb, személyesebb intimitása van. Egyrészt mindig abban hittem, hogy a másik ember felé kijár a tisztelet és ha azt érzem, hogy ő is szükségét érzi arra, hogy ilyen dolgokkal kapcsolatosan is megosszuk egymással a titkainkat, akkor fogom tudni, mert úgy gondolom, hogy mindennek meg van a maga ideje. Ezért téved a pasik többsége, mert nem tudja, hogy mikor mit szabad mondani, mikor mit lehet csinálni. Csak a fejük után mennek, vagy ahogy a nők szokták mondani, a farkuk után, de a másik embert, akit tulajdonképpen megakarnak ismerni, őt nem veszik figyelembe. Akkor mi a francért akarnak ismerkedni? Ezt kell minden embernek eldöntenie, hogy valóban megakarja ismerni a másik embert, v csak dugni akar.
Mert óriási nagy különbség. Ilyenkor szokott az eldőlni, hogy kinek milyen értékekből áll az élete. Hogy kit milyen célok vezérelnek az élete során.
Például elmegyek pár ismerőssel egy pubba hogy jól érezzük magunkat, hogy egy kicsit kikapcsolódjunk. Látok szép nőket, előfordulhat hogy leül pár csaj az asztalunkhoz, el is kezdhetünk akár beszélgetni, és ott, akkor minden kiderül. Lehet hogy jól néz ki a nő, de ez szart sem jelent. Mosolyoghat rám, még játszadozhat is velem, tehet izgató megnyilvánulásokat is, de attól az a nő még számomra semmit nem fog jelenteni. Az az alap probléma az átlaggal, hogy azt hiszik bármit megtehetnek.
Sokszor egyfajta gondolkodás van bennük, v csak egy stílus, ami lehet akármilyen divat is. Azt hiszik, hogy ha van egy bevált módszer, akkor az valóban minden embernél be is válik. Ekkor szoktak lenni a nagy pofára esések. Mert én mindig belenézek az emberbe, mert engem elsőként nem az érdekel, hogy mekkora bombázó nő, hanem az hogy milyen ember. A figyelmünk annyira különböző lehet hogy ez már az elején képes megmutatkozni, mert én önmagamat adom, nem színészkedek és amikor megnyilvánulok, akkor esik le a csajnak, hogy hoppá, ezzel az emberrel nem lehet szórakozni. Leggyakrabban ennek nem adok hangot, még akkor sem ha azt érzem, hogy az a csaj teljesen a másik végletben él. Csak akkor ha túlzásokba esik, ha nem veszi észre önmagát és azt hogy én megtiszteltem őt és kimutattam a saját egyéniségemet. Akkor szoktam a cinikusabb, kegyetlenebb énemet megmutatni, de erre soha nem lenne szükség, ha mindenki önmagát nyújtaná. Mert én is szeretem élvezni a kikapcsolódást, az életemet. Mindegy hogy ki milyen ruhát vesz fel, mindegy az hogy mennyire dobja ki a melleit, hogy akarja magát előadni, hogy mennyire akar színészkedni, v hogy milyen megnyilvánulásai vannak, az sem érdekel ha megkíván, v ha csak simán dugni akar, v csak nagy szavakat mond, ezek a dolgok nem érdekelnek, lehet egy topmodell is, akkor sem, mert amíg mint embert nincs lehetőségem megismerni és amíg nem lesz számomra vonzó személy, és nem képes lelkileg megérinteni, addig az a személy, soha nem tud hozzám közel kerülni. Ha nem tud lelkileg megérinteni de szimpatikus személy, akkor egy jó kapcsolatot ki lehet alakítani, de semmi olyan dolgot, ami hatalmas nagy érzelmekkel járna. Elég nagy különbség van abban hogy valakiben szeretek elmerülni, és állandóan vágyok utána, mint ha csak szimpatikus személy.
Régebben még másképp gondolkodtam róla, de ma már hiszek abban, hogy jó hogy ilyen embernek vagyok összerakva. A pozitív és negatív tulajdonságaimmal együtt véve ilyen embernek kell lennem. Néha abban hittem, hogy majd az évek során gyökeresen átformálom a gondolkodásmódomat, de nem lett rá szükség. Bizonyos dolgokon változtattam, de azokra szükség volt. Nem akarok kiszolgáltatottá válni másoknak. Legjobban önmagamnak akarok megfelelni és ezért nem tagadom meg magamat. Bármi is legyen az, bármi is következzen be az életemben, mindig ugyanaz az ember fogok maradni. Ha nagy áldozatokba kerül, akkor is, ha emiatt sok boldogtalanságban, v kudarcban lesz részem akkor is vállalom. Megtapasztaltam ezeket a dolgokat ezért nem félek kimondani az érzéseimet.
Aki kő kemény ember szeret lenni és állandó vasfegyelmet akar az életében az tegye, ha számára jól esik. Aki elakarja folytani az érzelmeit és másnak akar tűnni mint amilyen valójában, hát tegye, ha ez neki jobb. Én soha nem akadályozom meg ebben, én mindig azt támogatom és egyre jobban csak arra biztatom az embert, hogy minél jobban képes legyen kibontakozni az élete során, hogy képes legyen minél több értéket felfedezni önmagában, ami által igazából önmagát fogja megismerni. Mindegy az hogy mivel foglalkozik, hogy miben leli meg a legfőbb örömeit, csak képes legyen önmagát mint embert mint nőt v férfit, mint férjet v feleséget, mint barátot, barátnőt értékelni. Én önmagamat adom a saját természetességem által, aki elfogad az elfogad, aki nem az magára marad. Minden ember el tudja dönteni, hogy számára mi a szimpatikus az életben. Minden ember érzi legbelül, hogy helyesen cselekszik e vagy olyan dolgokat tesz amiről ugyan tud, de még sem vesz róla tudomást.
Amikor valakivel elkezdek ismerkedni, akkor maga az az ember érdekel lelkileg, érzelmileg, testileg szellemileg mindenestül. Soha nem volt meg bennem az a fajta gondolkodásmód, hogy mindenben a saját hasznomat keressem. Ezen egyszerűen nem szoktam gondolkodni, nem szoktam különféle dolgokkal foglalkozni, hanem a magam egyszerűségével csak hagyom hogy a váratlan pillanatok kibontakozhassanak, és folyamatosan útmutatásul szolgálhassanak.
Ezért nem értem meg az átlag férfi társadalmat, hogy mi a francért jó az hogy ha saját magukkal kiszúrnak, miért jó az hogy ha nem önmagukat adják, hogy a másik emberrel is szórakoznak. Miért nem lehet csak úgy természetesen megnyilvánulni, miért kell mindent megbonyolítani ami által a saját életüket teszik nehezebbé.
Miért kell mintát követni, utánozni másokat, amikor sokkal egyszerűbb lenne hogy ha önmagukat bontakoztatnák ki, aminek a hatására saját magukról kapnának egy tiszta képet, és ezáltal tudnák értékelni önmagukat. Azért nem képesek erre sokan mert nem tudják felvállalni önmagukat.
Miért kell vagánykodni, nagyobbnak v másabbnak tűnni, mint amilyen valójában, amikor minden férfi érzi és tudja hogy önmaga mire képes, hogy mit tud nyújtani.
A problémák nem azért keletkeznek, mert hülyék az emberek, v mert nem lennének képes kapcsolatokat kialakítani, csak egyszerűen azért, mert nem figyelnek, és nincs tisztelet, és ez magával hoz minden problémát. A másik dolog, amivel soha nem tudtam azonosulni és ezért mindig távol állt tőlem az a fajta önző, gerinctelen magatartásmód, ami által az ember a saját szaros önző érdekeit vetíti előtérbe és ezeknek az érdekeknek próbálja a párját alárendelni, ezért a kapcsolatuk sem lesz természetes. Ha van egy nő, akkor azt tudom, hogy egy önálló, független személy, akinek van egy saját gondolkodásmódja, egy saját életszemlélete, egy saját életstílusa, életszokásai, vágyai, álmai, céljai, és ezeket a dolgokat szeretném mind-mind megismerni. Rendkívüli módon érdekel az, hogy maga a nőnek milyen értékei vannak, hogy mi jellemzi a belső emberi lényét, a lelkivilágát, hogy milyen érzelmekkel rendelkezik, és ezeket miképpen képes kinyilvánítani, hogy mennyire tudja önmagát adni, hogy mennyire érdeklődő, hogy milyen az érdeklődési köre. Az is érdekel, hogy milyen tapasztalatokat szerzett, hogy milyen kapcsolatai voltak, hogy mit miképpen képes értelmezni, elfogadni, látni, hogy mire miként reagál. Maga az ember belső emberi világa a legfontosabb számomra, mert az határozza meg leginkább önmagát. Ez a legfontosabb számomra, ami mellett minden eltörpül, mert csak ezek a dolgok által tudom igazán megismerni. Az hogy miként néz ki az egy teljesen más dolog. Valamilyen szinten fontos, de közel sem olyan mértékben mint az emberi lénye. Ha kissé ducibb testalkatú lenne, de maga mint ember nagyon vonzó lenne, akkor nem érdekelne hogy néz ki, mert maga az ember érdekel, az a fajta lélek amire az én lelkemnek szüksége van. A szerelem nem tudom, hogy mit jelent, az csak egy lerövidítés, egy üres fogalom. Csak körül tudom írni, de maga az a fajta megtapasztalás, amikor egy számomra vonzó nő lelkileg képes megérinteni amikor olyan töménységben elhatalamasodnak a vágyak és az a szenvedély amit iránta, általa érzek, azt csak érezni lehet. Egyszer csak úgy jön és már el is uralkodott rajtam, és már csak azt érzem, hogy szükségem van rá. Ez akkor következik be, amikor tisztán érzem, amikor számomra is tökéletesen tudatosul, hogy ő az az ember, akire én vágyok. Nagyon kevés ilyen ember van, nagyon ritka. Ha észrevetted csak úgy elkezdtem erről mesélni, de egyetlen egy szót nem említettem meg arról, hogy mi van a szexuális dolgokkal. Ebben van igazából az a marha nagy szakadék, ami engem megkülönböztet egy átlagos férfitól. Mert valamiképp nekik hamar eszükbe jut, én meg egyáltalán nem is gondoltam rá, mert én a másik emberről beszéltem, a másik embernek a megismeréséről. Ez a megismerés meg olyannyira fontos, hogy magát az embert akarom megismerni, és nem az én önző vágyaimat akarok kifejezésre juttatni. Szexuális dolgok, nálam csak akkor kerülnek a középpontba, ha már azzal az illetővel olyan mélységesebb kapcsolatba kerülök, ami által képes leszek az ilyen dolgokról is beszélni. Ebben is megmutatkozik a különbség, mert én nem szeretek akárkivel akármiről beszélni, főleg nem ilyen dolgokról, mert ezeknek már egy sokkal mélyebb, személyesebb intimitása van. Egyrészt mindig abban hittem, hogy a másik ember felé kijár a tisztelet és ha azt érzem, hogy ő is szükségét érzi arra, hogy ilyen dolgokkal kapcsolatosan is megosszuk egymással a titkainkat, akkor fogom tudni, mert úgy gondolom, hogy mindennek meg van a maga ideje. Ezért téved a pasik többsége, mert nem tudja, hogy mikor mit szabad mondani, mikor mit lehet csinálni. Csak a fejük után mennek, vagy ahogy a nők szokták mondani, a farkuk után, de a másik embert, akit tulajdonképpen megakarnak ismerni, őt nem veszik figyelembe. Akkor mi a francért akarnak ismerkedni? Ezt kell minden embernek eldöntenie, hogy valóban megakarja ismerni a másik embert, v csak dugni akar.
Mert óriási nagy különbség. Ilyenkor szokott az eldőlni, hogy kinek milyen értékekből áll az élete. Hogy kit milyen célok vezérelnek az élete során.
Például elmegyek pár ismerőssel egy pubba hogy jól érezzük magunkat, hogy egy kicsit kikapcsolódjunk. Látok szép nőket, előfordulhat hogy leül pár csaj az asztalunkhoz, el is kezdhetünk akár beszélgetni, és ott, akkor minden kiderül. Lehet hogy jól néz ki a nő, de ez szart sem jelent. Mosolyoghat rám, még játszadozhat is velem, tehet izgató megnyilvánulásokat is, de attól az a nő még számomra semmit nem fog jelenteni. Az az alap probléma az átlaggal, hogy azt hiszik bármit megtehetnek.
Sokszor egyfajta gondolkodás van bennük, v csak egy stílus, ami lehet akármilyen divat is. Azt hiszik, hogy ha van egy bevált módszer, akkor az valóban minden embernél be is válik. Ekkor szoktak lenni a nagy pofára esések. Mert én mindig belenézek az emberbe, mert engem elsőként nem az érdekel, hogy mekkora bombázó nő, hanem az hogy milyen ember. A figyelmünk annyira különböző lehet hogy ez már az elején képes megmutatkozni, mert én önmagamat adom, nem színészkedek és amikor megnyilvánulok, akkor esik le a csajnak, hogy hoppá, ezzel az emberrel nem lehet szórakozni. Leggyakrabban ennek nem adok hangot, még akkor sem ha azt érzem, hogy az a csaj teljesen a másik végletben él. Csak akkor ha túlzásokba esik, ha nem veszi észre önmagát és azt hogy én megtiszteltem őt és kimutattam a saját egyéniségemet. Akkor szoktam a cinikusabb, kegyetlenebb énemet megmutatni, de erre soha nem lenne szükség, ha mindenki önmagát nyújtaná. Mert én is szeretem élvezni a kikapcsolódást, az életemet. Mindegy hogy ki milyen ruhát vesz fel, mindegy az hogy mennyire dobja ki a melleit, hogy akarja magát előadni, hogy mennyire akar színészkedni, v hogy milyen megnyilvánulásai vannak, az sem érdekel ha megkíván, v ha csak simán dugni akar, v csak nagy szavakat mond, ezek a dolgok nem érdekelnek, lehet egy topmodell is, akkor sem, mert amíg mint embert nincs lehetőségem megismerni és amíg nem lesz számomra vonzó személy, és nem képes lelkileg megérinteni, addig az a személy, soha nem tud hozzám közel kerülni. Ha nem tud lelkileg megérinteni de szimpatikus személy, akkor egy jó kapcsolatot ki lehet alakítani, de semmi olyan dolgot, ami hatalmas nagy érzelmekkel járna. Elég nagy különbség van abban hogy valakiben szeretek elmerülni, és állandóan vágyok utána, mint ha csak szimpatikus személy.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése