Minden önmagamban dől el
Sokan keresik rá a választ, és mindig valami hatalmas nagy dologra akarnak rájönni, amitől majd megváltozhat az életük. A női lapok csak úgy gyártogatják a nagy elméleteiket és tuti recepteket ajánlgatnak, ami mindent problémamentessé képes tenni, ahelyett, hogy minden féle külsőséget félretenne az ember és először saját magában lenne képes rendet rakni. Tegnap azon is jót nevettem, hogy ezeknek a női újságoknak, internetes portáloknak mindig vannak szakértőik, akik mindig meg mondják a frankót, aztán közben kiderült az is, hogy ezeknek a szakértőknek egy része csak úgy leírja, de a saját élete az totál mást mutat, és ilyenkor elgondolkozok, hogy vajon ez az ember mennyit foglalkozhat önmagával. Milyen emberként képes önmagát értékelni, vajon a saját kapcsolatában mennyire képes megállnia a helyét. Közben pedig osztja az észt és hiteltelenné válik, de vajon ez feltűnik saját magának, együtt képes ezzel élni?
Minden csak is önmagamban dől el. Ezért is az első fontos tényező a saját önbizalomhiányom megszüntetése lehet. Amikor valóban meg tudom azt tenni hogy a legváratlanabb pillanatokban beleugrok valamibe és kizárom a félelmeimet. Ez az önbizalom. Amikor nemet mondok a félelmeknek, nem engedem meg hogy teret nyerjen és eluralkodjon rajtam. Az önbizalmam fog hozzásegíteni ahhoz, hogy meg legyen bennem a másik ember felé az őszinteségem és abból fakadóan a figyelmem, ami az alkalmazkodást fogja jelenteni. Önbizalomhiányból nem lehet kölcsönös tisztelet. Sokan nem tudják, de a kölcsönös tisztelet nagy mértékben meghatározza a két ember közötti szexualitást. Ezért ha nincs bennem önbizalomhiány akkor nem jelent problémát számomra a tisztelet. Képes vagyok felnézni a nőre, nőként, és meg fogom mindig kívánni, nem fog bennem csökkenni a vágy. Most már tudjuk, hogy az őszinteség hiánya keletkezik az önbizalomhiányból, ami nélkül egyetlen egy kapcsolat sem működhet. Fontos tényező lehet az ha képes vagyok együtt élni a saját fájdalmaimmal, legyen az a múltban bekövetkezett valamilyen esemény, aminek a hatására érzem, v akár most a jelenben, de képes vagyok szembenézni vele, elfogadni, és úgy élni. Erre is mind szükség van, mert ha erre nem vagyunk hajlandók, akkor a kapcsolat hamar megbukhat. A saját önismeretemhez kapcsolhatnám az önértékelésemet, amire mindig szükségem van ahhoz, hogy a velem egy kapcsolatban lévő embert is képes legyek helyesen értékelni, és ezáltal a kapcsolatunk folyamatosan tudjon fejlődni. Helyes önértékelés nélkül saját magamat nem ismerhetem meg, de a saját szerepeimet sem tudom normálisan betölteni a kapcsolatomban, és a másik ember értékelése is problémát fog jelenteni számomra.
Ahogyan a félelmeimmel, a fájdalmaimmal szembe kell nézni, úgy a negatív tulajdonságaimmal, a hibáimmal is, és nem csak leírni, hanem hangosan ki is kell tudnom mondani, bármikor, bárkinek, ez nem jelenthet problémát, mert különben önmagammal szemben sem, de a másik emberrel szemben sem lehetek őszinte.
Így nem adhatom önmagamat. Ilyen esetekben szokott az előfordulni, hogy sokan homokba dugják, a fejüket, v másnak mutatkoznak, mint amilyenek valójában, hogy eltakarják a hibáikat, ami soha nem válhat jó megoldássá. Mert ezzel mindenki saját magát csapja be leginkább. Erre nagyon sok példát tudnánk mondani, de én egy kevésbé ismert szituációról fogok megemlékezni. Amikor is egy apa nem képes ellátni a saját szerepét, ezért nem ad helyes mintát a gyerekének. Nem képes szembenézni ezzel. De később amikor a gyereke felnő, és egy párkapcsolatba kezd, akkor folyamatos kudarcai lesznek, és könnyedén előfordulhat, hogy az apját számon kéri. Az apuka pedig ekkor döbben rá, hogy valóban nem látta el normálisan a saját feladatát. Nem csak apaként, de férfiként sem, mert a saját szüleitől sem kapta meg. Lett volna lehetősége átértékelni önmagában, de nem tette meg, hazudott önmagának és megkeseríti a gyereke életét. Ezért nagy felelősség hogy mindig legyünk képes önmagunkat értékelni, szembenézni a hibáinkkal, a félelmeinkkel, őszinték lenni önmagunkhoz, tenni a saját önbizalomhiányunk ellen.
Minden csak is önmagamban dől el. Ezért is az első fontos tényező a saját önbizalomhiányom megszüntetése lehet. Amikor valóban meg tudom azt tenni hogy a legváratlanabb pillanatokban beleugrok valamibe és kizárom a félelmeimet. Ez az önbizalom. Amikor nemet mondok a félelmeknek, nem engedem meg hogy teret nyerjen és eluralkodjon rajtam. Az önbizalmam fog hozzásegíteni ahhoz, hogy meg legyen bennem a másik ember felé az őszinteségem és abból fakadóan a figyelmem, ami az alkalmazkodást fogja jelenteni. Önbizalomhiányból nem lehet kölcsönös tisztelet. Sokan nem tudják, de a kölcsönös tisztelet nagy mértékben meghatározza a két ember közötti szexualitást. Ezért ha nincs bennem önbizalomhiány akkor nem jelent problémát számomra a tisztelet. Képes vagyok felnézni a nőre, nőként, és meg fogom mindig kívánni, nem fog bennem csökkenni a vágy. Most már tudjuk, hogy az őszinteség hiánya keletkezik az önbizalomhiányból, ami nélkül egyetlen egy kapcsolat sem működhet. Fontos tényező lehet az ha képes vagyok együtt élni a saját fájdalmaimmal, legyen az a múltban bekövetkezett valamilyen esemény, aminek a hatására érzem, v akár most a jelenben, de képes vagyok szembenézni vele, elfogadni, és úgy élni. Erre is mind szükség van, mert ha erre nem vagyunk hajlandók, akkor a kapcsolat hamar megbukhat. A saját önismeretemhez kapcsolhatnám az önértékelésemet, amire mindig szükségem van ahhoz, hogy a velem egy kapcsolatban lévő embert is képes legyek helyesen értékelni, és ezáltal a kapcsolatunk folyamatosan tudjon fejlődni. Helyes önértékelés nélkül saját magamat nem ismerhetem meg, de a saját szerepeimet sem tudom normálisan betölteni a kapcsolatomban, és a másik ember értékelése is problémát fog jelenteni számomra.
Ahogyan a félelmeimmel, a fájdalmaimmal szembe kell nézni, úgy a negatív tulajdonságaimmal, a hibáimmal is, és nem csak leírni, hanem hangosan ki is kell tudnom mondani, bármikor, bárkinek, ez nem jelenthet problémát, mert különben önmagammal szemben sem, de a másik emberrel szemben sem lehetek őszinte.
Így nem adhatom önmagamat. Ilyen esetekben szokott az előfordulni, hogy sokan homokba dugják, a fejüket, v másnak mutatkoznak, mint amilyenek valójában, hogy eltakarják a hibáikat, ami soha nem válhat jó megoldássá. Mert ezzel mindenki saját magát csapja be leginkább. Erre nagyon sok példát tudnánk mondani, de én egy kevésbé ismert szituációról fogok megemlékezni. Amikor is egy apa nem képes ellátni a saját szerepét, ezért nem ad helyes mintát a gyerekének. Nem képes szembenézni ezzel. De később amikor a gyereke felnő, és egy párkapcsolatba kezd, akkor folyamatos kudarcai lesznek, és könnyedén előfordulhat, hogy az apját számon kéri. Az apuka pedig ekkor döbben rá, hogy valóban nem látta el normálisan a saját feladatát. Nem csak apaként, de férfiként sem, mert a saját szüleitől sem kapta meg. Lett volna lehetősége átértékelni önmagában, de nem tette meg, hazudott önmagának és megkeseríti a gyereke életét. Ezért nagy felelősség hogy mindig legyünk képes önmagunkat értékelni, szembenézni a hibáinkkal, a félelmeinkkel, őszinték lenni önmagunkhoz, tenni a saját önbizalomhiányunk ellen.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése