A saját életem

Élni azért jó, mert mindegyik nap más és más, mindig lehetőségem van benne megtapasztalni valami újat, valami különlegességet, ami semmi máshoz nem hasonlítható, ami egyedi, ritka és így általa egyre több értelmet tulajdoníthatok önmagamnak, a saját életemnek. Mindig történik valami váratlan, amire nem számítok, ezért nincs értelme örökösen csak előre tervezgetni, mert akkor az élet varázsától fosztanám meg magamat. Nem követem az átlag társadalmat, mert az apró pillanatok magukban hordozzák az örökkévalóságot. A legfontosabb pillanatok mellett nem tudok átlépni, mert abból épül fel az egész életem. A fejvesztett rohanás  és az idővel való versengés helyett, megpróbálom felfedezni az élet valódi szépségeit, megpróbálom megérteni, hogy mi minek a hatására jön létre, hogy mi milyen célt szolgál az életben. Nem kizárólagosan a cél érdekel, hanem maga az a folyamat ami által képes vagyok eljutni egy célhoz, ami által képes vagyok beteljesíteni egy álmot, mert így leszek képes igazán értékelni önmagamat az életemet, és majd azt a célt amit elértem, ami által képes leszek tovább fejlődni. Nem tengődni, nem a miértekre keresni a válaszokat, és csak folyamatosan őrlődni, hanem mindent valósággá tenni az életemben, amire csak vágyok.  Mert kell, hogy mindig hajtson valami, hogy mindig robbanjon bennem a szenvedély, a tűz, ami mindent képes felégetni magam körül, hogy ne ismerjek lehetetlent, hanem a saját önmagamba vetett hitem és bizodalmam vezessen. Át akarom látni a bennünk nap mint nap végbemenő lélektani folyamatokat, ami meghatároz tulajdonképpen önmagunkat, így tudok csak kapcsolatokat is kialakítani, így tudom csak helyesen értékelni önmagamat, és így tudom igazán élvezni az életemet, és mindig egy újabb értelmet felfedezni benne. Nem kell mindig hatalmas dolgokra gondolni, csak önmagamat kell nyújtanom, a saját természetességemnél fogva. Amikor szembetalálom magamat egy problémával, akkor meg kell tudnom érteni, nem átlépni felette, v félre tenni, hanem a megértésre törekedni. Őszintén szembe kell néznem önmagammal, a hibáimmal, a cselekedeteimmel. Nem másoknak megfelelve, mert ezzel a saját életemet szolgálom. Ilyenkor dől el minden, mert saját magammal is szembetalálom magamat,  ami a legnagyobb megvilágosodást szokta adni. Az élet mindig önmagamat szolgálja, mert a kiaknázatlan lehetőségek sorozatával képes megajándékozni, ami által tudok kibontakozni, megtalálni a helyemet a szeretetemet a világban, a karrieremben, a családomban, a céljaimban, a vágyaimban, az álmaimban. Nem az élet szúr ki velem, hanem saját magam vagyok felelős önmagamért, és a saját környezetemért, és minden egyes emberért, aki az életem részét képezi. A felelősség mindig csak az enyém és ezért nem válhatok a külső körülmények rabjává, mert az teljesen felemésztene önmagamat, így az egész életemet. A saját életemet szolgálnom kell, de nem kiszolgáltatni mások kénye kedvéért, hogy aztán a szabadságot a rabság, v a megszokások váltsák fel, mert az élet ennél sokkal többről szól.