Sors, végzet, szabad akarat?
Lehetőségem volt ma részt venni egy színvonalas előadáson melyet egy kulturális szervezet bonyolított le. Az előadás egy részlete: Sokszor gondolkoznak azon az emberek, hogy mi a sors, a végzet, a szabad akarat, de nem ez a fő kérdés. Arról van szó, hogy van e értelme embernek lenni vagy nincs? Másként feltéve a kérdést, mi mozgat bennünket, mi mozgatja a világot, és ha az nem tetszik számomra, akkor hogy tudok rajta változtatni? Ki a király itt bennem, és rajtam kívül? Ki a fő mozgató, aki dominál és aki ezt az egészet csinálja? A mai modern ember hosszú idők óta abban él, hogy sorstalan.
Csak gondoljunk Kertész Imrére Nobel díjas írónkra, akinek az ismert regénye is azt a címet viseli, hogy Sorstalanság. Aki olvasta a könyvet az tisztában van azzal, hogy miről van itt szó: "nincs sorsom, megszületek, azt sem tudom, hogy mi van, és egyszer csak hirtelen fölfedezik hogy a zsidókat ki kell irtani, én nem is nagyon foglalkoztam ezzel, és egyszer csak hirtelen ott vagyok a kiirtandók között és egy borzalmas kálváriát kell végig járnom."
Egy történetet is felhoznék, ami egy megtörtént esemény alapján született meg. Müller Péter írta a hatvanas években, Márta volt a címe. Tolnai Klárinak írta, aki kitűnően játszotta el Bessenyei Ferenccel közösen. Volt egy keresztény asszony, aki teherbe esett a városkapitánytól, aki szintén egy keresztény ember volt, de otthagyta. Volt abban a kisvárosban egy nagyon jó szívű, meleg szívű zsidó hentes, aki elvette ezt a nőt, boldogan éltek több gyerekük is született, de a gyermeknek nem mondták meg hogy nem a hentes az édesapja. A gyerek pedig mindig abban a hiszemben élt, hogy ő az apja. Majd jött az a bizonyos náci-fasiszta hullám. Összegyűjtötték, bevagonirozták az embereket, és ott állt a rettenetes drámával a Márta, hogy mi tévő legyen, mert van egy gyereke aki keresztény, semmi köze nincs a zsidósághoz és el fogják pusztítani. Volt egy éjszakai beszélgetése a férjével, hogy mit is kéne tenniük, hogy mondják meg hogy az igazi apja az más ember? az apja hajlik rá, csak kiderítik hogy nem érdemes, mert hiszen semmilyen tanu nincs. A tiszt meghalt, senki nem ismeri, menthetetlen. A nő hiába próbál beleavatkozni a fiú sorsába, a gyerekét elviszik, borzalmas körülmények közé kerül, és a történet azzal végződik, hogy a gyerek hazajön, de olyan emberi roncsként, hogy az anya nem ismeri meg. 15 percet beszél a gyerekéhez, megmosdatja és nem ismeri meg hogy a saját gyermeke. Na most hol itt a sors??? Látszólag sehol, mert már önmagában az is értelmetlen, hogy azért mert valaki zsidó akkor meg kell ölni, v azért mert cigány, v azért mert arab, v azért mert kapitalista, v arisztokrata származása van, v azért mert egy történelmi múltba visszamegyek mert református v mohamedán. Valaki egy kollektív gyűlöletnek az áldozataként egyszerre csak hirtelen a szemétre kerül. Hol van itt a sors, hol van itt az életnek értelme??? A tudomány szerint az életnek semmi féle értelme nincs. Marx Károly abban hitt, hogy a lét határozza meg a tudatot. Vagyis nem hogy a lélek, a szellem határozza meg, hogy miként éljek, hanem a külső körülmények, maga a létezés. Azt is tudjuk, hogy iszonyatos, nagy hatalma van a körülményeknek, és amennyire az ember ezektől függővé válik, ilyen értelemben teljes mértékben a körülményeinek az áldozatává válik. Amikor Napóleonnak feltették azt a kérdést, hogy mi a sors, pedig ő aztán a sors embere volt, visszakérdezett, hogy mi az hogy sors? Uraim, a sors az a politika. Milyen igaza volt akkor, ha belegondolunk, hogy ma a 21. században a magyar társadalom ebben él. Vajon miért kelt ma Magyarországon ilyen őrületes szenvedélyt az hogy ki melyik párthoz tartozik? Ki kire szavaz, miért van ilyen indulat az emberekben ha erről van szó, miért szól reggeltől-estig a tv erről? Mert egyszerűen meg vannak az emberek győződve arról, hogy a politika az ami az életet irányítja, hogy a mi sorsunk a politika kezében van. Ez az igazságnak az árnyéka, ami nem jelentheti az igazságot, csak ez él az emberek tudatában. Az a kis egónk amit megteremtettünk, amit Kis Pistának, Nagy Zsuzsának, v akárminek is hívjunk, de mindenki helyettesítse be a saját nevével. Az hoz magával egy jellemet, hoz magával egy forgatókönyvet, amit le kellene írni. Minden forgatókönyvnek az a lényege, hogy lehetőleg az életet abban a szellemben kell élni, ahogy útnak indított bennünket a jó Isten. Minden életnek csak akkor van értelme ha valamilyen irányban az üdv felé próbál meg élni, és a sors arra van adva, hogy ha azt éli, akkor afelé él. Ezzel szemben, abba a pillanatban amikor az ember belezuhan ebbe az életbe, anyagivá válik, azonosul a fizikai testével, abban a pillanatban elfelejtkezik a származásáról, és ebben az életben akar mindent bekaszírozni. Itt indul el az a dráma, ami minden emberi életnek az alapdrámája, hogy az egónak a rémült élete és a bennünk lakozó szellemnek a nagy távlatú sorsa ütközik. Az egó mindent megakar szerezni, az vak, annak nincs ideje, az rohan, az türelmetlen, az csak az önérdekét képviseli. Bármiben, szexualitásban, párkapcsolatban, épp úgy munkában v bárhol. Az ego mindig mindent magának akar, az ego élni akarja az életét. Lehetőleg szerencsésen, nyerészkedve, mert nincs több, és ezzel szemben van a sors. A belső valóságunknak a parancsa, és ez a kettő ütközik egymással, drámában van. Az igazi küzdelem, nem köztünk van emberek és emberek között. Az igazi hatalmas küzdelem az bennünk van és amíg ezt nem kezdjük el, addig semmibe nem foghatunk. A legnagyobb küzdelme az embernek saját magával van. A hősiesség az igazából azt jelenti, hogy az ember önmagát le tudja győzni. Mi ezen az úton el sem indultunk, mert nem erre neveltek. Mi arra vagyunk nevelve, hogy világnak menjünk neki, hódítsuk meg és foglaljuk el, csináljunk őrületes technikát és robbantsuk fel. Mert úgy véljük, hogy ezen az áron leszünk boldogok. Ezzel szemben az igazi hősiesség az mindig az embernek a saját lelkével való viaskodása, a saját méltatlan résztől, a saját sötétségétől való megtisztítása. Ez az igazi drámája az emberi léleknek.
Ma már ennek hatására hosszú ideje óta nem tudnak ilyen színdarabokat írni az emberek. Nem tudnak hősöket írni, nem tudnak tragédiákat írni.
Az utolsó Shakespeare volt és a görögök, ahol ez még megjelenik, mivel ma már az embereknek nincs létélménye. Minden ember a külső körülményeinek a súlya alatt nyög, próbálja megúszni, v összeroskad alatta. Az az önakarat, hogy én pedig ura leszek a saját életemnek, megvalósítom a sorsomat, akkor is ha nehéz, és tisztában leszek azzal, hogy a saját hiú varázslatomnak nem dőlök be, ezt nehéz megtennie a mai embernek. El sem indulunk azon az úton, hogy önmagunkat valamilyen módon legyőzzük. Hogy a hatalmat önmagunkban átvegyük. Mi a szabad akarat? Rászokni a dohányzásra az nem szabad akarat, de leszokni róla, ha az valakinek sikerül az egy szabad akarati tevékenység. Azért nehéz. A szabad akarat mindig az áldozat útjában van. A szabad akaratunk soha nem származhat az egónkból, mert az mindig determinált. Az ego meghatározott, ott működik a program. Az egónknak nincs szabad akarata, mert az meg van határozva, de a belső emberi lényünk az határtalan.
Csak gondoljunk Kertész Imrére Nobel díjas írónkra, akinek az ismert regénye is azt a címet viseli, hogy Sorstalanság. Aki olvasta a könyvet az tisztában van azzal, hogy miről van itt szó: "nincs sorsom, megszületek, azt sem tudom, hogy mi van, és egyszer csak hirtelen fölfedezik hogy a zsidókat ki kell irtani, én nem is nagyon foglalkoztam ezzel, és egyszer csak hirtelen ott vagyok a kiirtandók között és egy borzalmas kálváriát kell végig járnom."
Egy történetet is felhoznék, ami egy megtörtént esemény alapján született meg. Müller Péter írta a hatvanas években, Márta volt a címe. Tolnai Klárinak írta, aki kitűnően játszotta el Bessenyei Ferenccel közösen. Volt egy keresztény asszony, aki teherbe esett a városkapitánytól, aki szintén egy keresztény ember volt, de otthagyta. Volt abban a kisvárosban egy nagyon jó szívű, meleg szívű zsidó hentes, aki elvette ezt a nőt, boldogan éltek több gyerekük is született, de a gyermeknek nem mondták meg hogy nem a hentes az édesapja. A gyerek pedig mindig abban a hiszemben élt, hogy ő az apja. Majd jött az a bizonyos náci-fasiszta hullám. Összegyűjtötték, bevagonirozták az embereket, és ott állt a rettenetes drámával a Márta, hogy mi tévő legyen, mert van egy gyereke aki keresztény, semmi köze nincs a zsidósághoz és el fogják pusztítani. Volt egy éjszakai beszélgetése a férjével, hogy mit is kéne tenniük, hogy mondják meg hogy az igazi apja az más ember? az apja hajlik rá, csak kiderítik hogy nem érdemes, mert hiszen semmilyen tanu nincs. A tiszt meghalt, senki nem ismeri, menthetetlen. A nő hiába próbál beleavatkozni a fiú sorsába, a gyerekét elviszik, borzalmas körülmények közé kerül, és a történet azzal végződik, hogy a gyerek hazajön, de olyan emberi roncsként, hogy az anya nem ismeri meg. 15 percet beszél a gyerekéhez, megmosdatja és nem ismeri meg hogy a saját gyermeke. Na most hol itt a sors??? Látszólag sehol, mert már önmagában az is értelmetlen, hogy azért mert valaki zsidó akkor meg kell ölni, v azért mert cigány, v azért mert arab, v azért mert kapitalista, v arisztokrata származása van, v azért mert egy történelmi múltba visszamegyek mert református v mohamedán. Valaki egy kollektív gyűlöletnek az áldozataként egyszerre csak hirtelen a szemétre kerül. Hol van itt a sors, hol van itt az életnek értelme??? A tudomány szerint az életnek semmi féle értelme nincs. Marx Károly abban hitt, hogy a lét határozza meg a tudatot. Vagyis nem hogy a lélek, a szellem határozza meg, hogy miként éljek, hanem a külső körülmények, maga a létezés. Azt is tudjuk, hogy iszonyatos, nagy hatalma van a körülményeknek, és amennyire az ember ezektől függővé válik, ilyen értelemben teljes mértékben a körülményeinek az áldozatává válik. Amikor Napóleonnak feltették azt a kérdést, hogy mi a sors, pedig ő aztán a sors embere volt, visszakérdezett, hogy mi az hogy sors? Uraim, a sors az a politika. Milyen igaza volt akkor, ha belegondolunk, hogy ma a 21. században a magyar társadalom ebben él. Vajon miért kelt ma Magyarországon ilyen őrületes szenvedélyt az hogy ki melyik párthoz tartozik? Ki kire szavaz, miért van ilyen indulat az emberekben ha erről van szó, miért szól reggeltől-estig a tv erről? Mert egyszerűen meg vannak az emberek győződve arról, hogy a politika az ami az életet irányítja, hogy a mi sorsunk a politika kezében van. Ez az igazságnak az árnyéka, ami nem jelentheti az igazságot, csak ez él az emberek tudatában. Az a kis egónk amit megteremtettünk, amit Kis Pistának, Nagy Zsuzsának, v akárminek is hívjunk, de mindenki helyettesítse be a saját nevével. Az hoz magával egy jellemet, hoz magával egy forgatókönyvet, amit le kellene írni. Minden forgatókönyvnek az a lényege, hogy lehetőleg az életet abban a szellemben kell élni, ahogy útnak indított bennünket a jó Isten. Minden életnek csak akkor van értelme ha valamilyen irányban az üdv felé próbál meg élni, és a sors arra van adva, hogy ha azt éli, akkor afelé él. Ezzel szemben, abba a pillanatban amikor az ember belezuhan ebbe az életbe, anyagivá válik, azonosul a fizikai testével, abban a pillanatban elfelejtkezik a származásáról, és ebben az életben akar mindent bekaszírozni. Itt indul el az a dráma, ami minden emberi életnek az alapdrámája, hogy az egónak a rémült élete és a bennünk lakozó szellemnek a nagy távlatú sorsa ütközik. Az egó mindent megakar szerezni, az vak, annak nincs ideje, az rohan, az türelmetlen, az csak az önérdekét képviseli. Bármiben, szexualitásban, párkapcsolatban, épp úgy munkában v bárhol. Az ego mindig mindent magának akar, az ego élni akarja az életét. Lehetőleg szerencsésen, nyerészkedve, mert nincs több, és ezzel szemben van a sors. A belső valóságunknak a parancsa, és ez a kettő ütközik egymással, drámában van. Az igazi küzdelem, nem köztünk van emberek és emberek között. Az igazi hatalmas küzdelem az bennünk van és amíg ezt nem kezdjük el, addig semmibe nem foghatunk. A legnagyobb küzdelme az embernek saját magával van. A hősiesség az igazából azt jelenti, hogy az ember önmagát le tudja győzni. Mi ezen az úton el sem indultunk, mert nem erre neveltek. Mi arra vagyunk nevelve, hogy világnak menjünk neki, hódítsuk meg és foglaljuk el, csináljunk őrületes technikát és robbantsuk fel. Mert úgy véljük, hogy ezen az áron leszünk boldogok. Ezzel szemben az igazi hősiesség az mindig az embernek a saját lelkével való viaskodása, a saját méltatlan résztől, a saját sötétségétől való megtisztítása. Ez az igazi drámája az emberi léleknek.
Ma már ennek hatására hosszú ideje óta nem tudnak ilyen színdarabokat írni az emberek. Nem tudnak hősöket írni, nem tudnak tragédiákat írni.
Az utolsó Shakespeare volt és a görögök, ahol ez még megjelenik, mivel ma már az embereknek nincs létélménye. Minden ember a külső körülményeinek a súlya alatt nyög, próbálja megúszni, v összeroskad alatta. Az az önakarat, hogy én pedig ura leszek a saját életemnek, megvalósítom a sorsomat, akkor is ha nehéz, és tisztában leszek azzal, hogy a saját hiú varázslatomnak nem dőlök be, ezt nehéz megtennie a mai embernek. El sem indulunk azon az úton, hogy önmagunkat valamilyen módon legyőzzük. Hogy a hatalmat önmagunkban átvegyük. Mi a szabad akarat? Rászokni a dohányzásra az nem szabad akarat, de leszokni róla, ha az valakinek sikerül az egy szabad akarati tevékenység. Azért nehéz. A szabad akarat mindig az áldozat útjában van. A szabad akaratunk soha nem származhat az egónkból, mert az mindig determinált. Az ego meghatározott, ott működik a program. Az egónknak nincs szabad akarata, mert az meg van határozva, de a belső emberi lényünk az határtalan.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése