A szabadság

Mindannyiunk elidegeníthetetlen jogai közé tartozik, hogy az életünket a szabadság teljes és örök érvényű mindenhatósága által tapasztalhassuk meg.
Az igazi szabadság értelmét a választás szabadsága által tudjuk igazán megérteni, amikor szabadon képesek vagyunk dönteni, valami mögé kiállni, rendületlenül hinni benne és minden tőlünk telhetőt megtenni érte. Az életünket meghatározó döntéseink közepette szükségét kell éreznünk annak, hogy önmagunkkal szemben is minél lelkiismeretesebb módon nyílvánulhassunk meg, mert a saját életünket, a boldogulásunkat szolgáljuk vele. Nem engedhetünk teret más ember kénye-kedve szerinti öncélúságának, mert az emberi határtalanság bizonytalanságok sorát képes előidézni bennünk, aminek következtében kétségeink támadhatnak, és a félelem könnyedén elurakodhat a lelkünkben. Az embernek meg kell értenie, hogy a saját érdekérvényesítésének eszköze magát a birtoklást fejezi ki, amivel uralkodni kíván másokon. Ennek hatására azonban csak folyamatos kudarcokat fog megélni, míg egyszer önmagával szemben is elveszíti a kapcsolatát.
Az önző ember önmaga börtönében kénytelen raboskodni, míg fel nem ismeri, hogy a szabadság saját számára is az igazi megváltást hozná el, mert a boldogságnál nem létezik nagyobb szabadság. A szeretetünk teljességét az ember szabadságérzetének tiszteletben tartása mellett tudjuk igazán kinyilvánítani. Amikor engedjük, hogy a szabad akarata által válhasson részesévé az életünknek, mert önmagunknak is az adhat igazi boldogságot, ha azt érezzük és látjuk, hogy jól érzi magát.