Szeretek beszélgetni és figyelni
Nagyon kedvelem a társasági életet, amikor van lehetőségem rá, amikor több féle emberrel lehetek együtt és ismerkedhetek, beszélgethetek. Az egyik legjobb tapasztalatszerzés is egyben, amikor a magam lazaságával, jó kedélyűségével, nyugalmával, szelíd, mosolygós tekintetével aktív részese lehetek egy kellemes együtt eltöltött estének.
Nem szeretek köntörfalazni, nyílt vagyok és őszinte és ha szükséges akkor megmondom kő keményen a frankót. A legtöbb ember általában csak azt érzékeli, csak azzal szembesül, amit külsőleg lát rajtam, persze egy idő után ha van benne figyelmesség, akkor a gondolataim által már képes lehet értékelni. De ahogy többnyire észre szoktam venni az emberek nagy része csak felszínesen nyilvánul meg, a külsőségeket figyelembe véve, mindig csak azt veszik észre amit maguk észre akarnak, és a nagy részük figyelmetlen, de nem csak mással, hanem nagyon sokszor pontosan önmagukkal szemben is, mert nem figyel oda, hogy miként nyilvánul meg, hogy reagál, hogy mit mond ki. Azt is nagyon kedvelem, amikor az emberek megpróbálják megcsillogtatni az eszüket, de csak az egó jár, viszont sok más dologról elfelejtkeznek, és könnyedén beleeshetnek a saját csapdájukba. Igazából minden a figyelemről szól, mindennek az az alapja. Azt is nagyon izgalmasnak tartom, amikor egyszerre 5-6 nővel beszélgetek, amikor megpróbálnak egy kicsit hatással lenni rám, megpróbálják kiforgatni a szavaimat, v megpróbálnak velem játszadozni, egy picit szórakozni:)
Amire természetesen vevő vagyok, amíg saját maguk is képesek odafigyelni önmagukra és nem lépik át azt a bizonyos lélektani határt, mert ha megteszik és nem törődnek vele, akkor a legváratlanabb pillanatban, amikor a legkevésbé számítanának rá, akkor szeretek lecsapni mint egy keselyű:) Nem jelent nehézséget kommunikálni és közben figyelni az emberek megnyilvánulását, viselkedését, és önmagamban szarrá szedni, millió egy kis darabkára a gondolataikat. Figyelek, mert érdekel minden ember, és gyakran szeretek visszakérdezni, v olyan kérdéseket feltenni, amire nem számít. Egy beszélgetés során is összefüggésekben gondolkozok, törekszek arra hogy teljesen rálássak, hogy ne csak kimondottan általánosítsak, mert az nem használ, nem helyénvaló. Minden embert megtisztelek, attól függetlenül, hogy ő maga miként nyilvánul meg. Voltak már olyan helyzetek amikor idegessé vált az ember, akár egy nő mert nem tudta elérni a maga kis előre eltervezett célját, v tervét, v csak nem volt képes alkalmazkodni, és a megértésre törekedni. A legjobb megoldás mindig is a türelmesség, a nyugalom fenntartása és miközben mosolyogsz. Ő lehet hogy hangosabban, v ingerültebben beszél, mint pár hete amikor elmentem egy könyvbemutatóra és pár feminista beállítottságú hölgy elvesztette az önuralmát, mert csak azt hajtogatták, ami számukra előnyös és szimpatikus volt, de a többi másként gondolkozó emberrel nem foglalkoztak. Én pedig továbbra is önmagamat nyújtottam, és egy idő után rá kellett jönniük, hogy nem tudnak felidegesíteni, hogy egyedül maradtak a megnyilvánulásaikkal, a nagy egység pedig szép-fokozatosan kezdett felbomlani közöttük, és egy idő után már közöttük sem volt teljes egyetértés. Érdekes tapasztalatok ezek, de ugyanezt lehet alkalmazni egy nagy konfliktus esetén is. Amikor valaki üvöltözik velünk, mert nem képes normálisan, higgadtan megbeszélni a nézeteltéréseket, i magunk pedig megmaradunk ugyan olyan nyugodt, higgadt embernek, és egy idő után ráfog jönni arra, hogy semmit nem ér el a megnyilvánulásaival, hogy nincs olyan eszköze, amivel uralkodhatna. Mert az emberek szeretnek uralkodni egymáson, azt hiszik a párkapcsolatok esetében is sokan hogy az egymással való élés uralkodást is jelenthet.
Ez fordulhat elő az előzőleg felvázolt példában, és ilyenkor előfordulhat hogy az egyik személy alárendelődik a másiknak, így viszont maga a kommunikáció is megbukott, elvesztette az értelmét, mert már nem feltétel nélküli kölcsönösség jellemző rá, hanem egy alá-fölé rendelt viszony. Ez szokott működni a politikusoknál is, ezért sem tudnak a megértésre törekedni. Sok érdekes szituáció fordulhat elő egy beszélgetés során. Egy tekintet által képesek lehetünk tudatosítani az emberben, hogy nem vagyunk bábfigurák, akikkel érdemes játszadozni. Én nagyon szeretek beszélgetni, sok féle emberrel találkozni, élvezem, mert sokszor tele van izgalmakkal is.
Nem szeretek köntörfalazni, nyílt vagyok és őszinte és ha szükséges akkor megmondom kő keményen a frankót. A legtöbb ember általában csak azt érzékeli, csak azzal szembesül, amit külsőleg lát rajtam, persze egy idő után ha van benne figyelmesség, akkor a gondolataim által már képes lehet értékelni. De ahogy többnyire észre szoktam venni az emberek nagy része csak felszínesen nyilvánul meg, a külsőségeket figyelembe véve, mindig csak azt veszik észre amit maguk észre akarnak, és a nagy részük figyelmetlen, de nem csak mással, hanem nagyon sokszor pontosan önmagukkal szemben is, mert nem figyel oda, hogy miként nyilvánul meg, hogy reagál, hogy mit mond ki. Azt is nagyon kedvelem, amikor az emberek megpróbálják megcsillogtatni az eszüket, de csak az egó jár, viszont sok más dologról elfelejtkeznek, és könnyedén beleeshetnek a saját csapdájukba. Igazából minden a figyelemről szól, mindennek az az alapja. Azt is nagyon izgalmasnak tartom, amikor egyszerre 5-6 nővel beszélgetek, amikor megpróbálnak egy kicsit hatással lenni rám, megpróbálják kiforgatni a szavaimat, v megpróbálnak velem játszadozni, egy picit szórakozni:)
Amire természetesen vevő vagyok, amíg saját maguk is képesek odafigyelni önmagukra és nem lépik át azt a bizonyos lélektani határt, mert ha megteszik és nem törődnek vele, akkor a legváratlanabb pillanatban, amikor a legkevésbé számítanának rá, akkor szeretek lecsapni mint egy keselyű:) Nem jelent nehézséget kommunikálni és közben figyelni az emberek megnyilvánulását, viselkedését, és önmagamban szarrá szedni, millió egy kis darabkára a gondolataikat. Figyelek, mert érdekel minden ember, és gyakran szeretek visszakérdezni, v olyan kérdéseket feltenni, amire nem számít. Egy beszélgetés során is összefüggésekben gondolkozok, törekszek arra hogy teljesen rálássak, hogy ne csak kimondottan általánosítsak, mert az nem használ, nem helyénvaló. Minden embert megtisztelek, attól függetlenül, hogy ő maga miként nyilvánul meg. Voltak már olyan helyzetek amikor idegessé vált az ember, akár egy nő mert nem tudta elérni a maga kis előre eltervezett célját, v tervét, v csak nem volt képes alkalmazkodni, és a megértésre törekedni. A legjobb megoldás mindig is a türelmesség, a nyugalom fenntartása és miközben mosolyogsz. Ő lehet hogy hangosabban, v ingerültebben beszél, mint pár hete amikor elmentem egy könyvbemutatóra és pár feminista beállítottságú hölgy elvesztette az önuralmát, mert csak azt hajtogatták, ami számukra előnyös és szimpatikus volt, de a többi másként gondolkozó emberrel nem foglalkoztak. Én pedig továbbra is önmagamat nyújtottam, és egy idő után rá kellett jönniük, hogy nem tudnak felidegesíteni, hogy egyedül maradtak a megnyilvánulásaikkal, a nagy egység pedig szép-fokozatosan kezdett felbomlani közöttük, és egy idő után már közöttük sem volt teljes egyetértés. Érdekes tapasztalatok ezek, de ugyanezt lehet alkalmazni egy nagy konfliktus esetén is. Amikor valaki üvöltözik velünk, mert nem képes normálisan, higgadtan megbeszélni a nézeteltéréseket, i magunk pedig megmaradunk ugyan olyan nyugodt, higgadt embernek, és egy idő után ráfog jönni arra, hogy semmit nem ér el a megnyilvánulásaival, hogy nincs olyan eszköze, amivel uralkodhatna. Mert az emberek szeretnek uralkodni egymáson, azt hiszik a párkapcsolatok esetében is sokan hogy az egymással való élés uralkodást is jelenthet.
Ez fordulhat elő az előzőleg felvázolt példában, és ilyenkor előfordulhat hogy az egyik személy alárendelődik a másiknak, így viszont maga a kommunikáció is megbukott, elvesztette az értelmét, mert már nem feltétel nélküli kölcsönösség jellemző rá, hanem egy alá-fölé rendelt viszony. Ez szokott működni a politikusoknál is, ezért sem tudnak a megértésre törekedni. Sok érdekes szituáció fordulhat elő egy beszélgetés során. Egy tekintet által képesek lehetünk tudatosítani az emberben, hogy nem vagyunk bábfigurák, akikkel érdemes játszadozni. Én nagyon szeretek beszélgetni, sok féle emberrel találkozni, élvezem, mert sokszor tele van izgalmakkal is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése