Az együttélés nagy kihívásai

"Az álmunk beteljesülése csak akkor válhat maradandóvá, ha minden egyes nap küzdünk a megújulásáért."

Ez az igazi kihívás, amit az együttélés során minden egyes nap, meg kell tapasztalnunk, át kell élnünk. Le kell vetkőznünk önmagunkban a folyamatos önző elvárásokat, amit megfogalmazunk a párunkkal szemben, mert nem szabad a saját igényinket előtérbe helyezve, a saját énjünkhöz mérten kiszolgáltatni, a mindennapi aktuális hangulatunknak megfelelően viszonyulni, mert már nem rólunk szól, önmagunkról, hanem kettőnkről, a közös életünkről.

Nem válhatunk önzővé, egocentrikussá, mert a megszokás hamar eluralkodhat rajtunk, és a figyelmetlenség beláthatatlan következményekkel járhat.

Az igazi felelősség abban mutatkozik meg, hogy önmagunkat adva felvállaljuk egymást elfogadjuk önmagért az embert, és minden helyzetben kiállunk mellette.

Legyen az betegségben v egészségben, jóban v rosszban, nem csak mikor boldogság és harmónia van. Nem rabszolgaként van jelen,  nem azért hogy folyamatosan kiszolgáljuk a kényünk-kedvünk szerint, nem unaloműzés miatt, nem a szexuális vágyaink kielégítése szempontjából, hanem egy életre összekötöttük vele az életünket. Amikor megbomlik a harmónia, akkor valamelyik fél mindig hátrányba kerül, és az idők során akár alá is rendelődhet a párjának. Ha az egyik fél hagyja, hogy a másik elkedvtelenedjen, elzárkózzon, magába fojtsa a problémáit, önmagát hibáztassa, akár el is költözzön, vagy véget érjen a kapcsolat, akkor ugyan úgy hibázik, mert nem teszi oda magát. Mindig két emberről szól minden, a felelősséget nem lehet áthárítani.

Ezért van szükség a folyamatos kommunikációra, amely minden kapcsolat alapját képezi. Át kell adni egymásnak mindazt, amit érzünk egymással kapcsolatban. Manapság ez az egyik leghezebb kihívás, amire sokan nem képesek, mert szorongnak, nem képesek elengedni magukat, és felszabadultan kifejezni az érzéseiket. Ilyenkor mutatkozhat meg az a fajta bizalmatlanság, ami önmaga gátjaként is kialakulhatott. Nem nagy szókincsre, nem is diplomára van szükség, hanem lelki kultúrára, érzelmi intelligenciára, lelki érzékenységre, figyelemre. Csak is önmagunkat kell adnunk.