Hiányzik...

Hiányzik a nő kit az élet megismertetni kíván, kinek létezése az álmom beteljesülésére vár...
Hiányzik a nő ki díszbe öltöztette a szívemet és ünnepeket hozott az életembe, hogy belülről és kívülről megtisztítva önmagam, befogadhassam az élet legszebb ajándékát.
Hiányzik a nő ki megmutatta önmagát és megajándékozott a szeretet határtalan gazdagságával.
Hiányzik a nő akivel felszabadítottuk lelkünket a magány rabságából, akinek szenvedélye folyamatosan felperzseli a szívemet.
Hiányzik a nő aki által a szerelmünk folyamatosan képes megújulni és új távlatokat eredményezni.
Hiányzik a szemeid csillogása, a tekinteted ártatlansága, a hangod megmagyarázhatatlan varázsa.
Hiányzik a közelséged, mikor szorosan a bőröm bőrödhöz simul, összefonódva a testünket egyre jobban átjárja az a melegséges érzés, ami által érzem hogy benned új otthonra leltem.
Hiányzik minden tapintás, kezeid gyengéd simogatása, amely testemnek és lelkemnek harmóniául szolgál, az az érzés, amely örökké belém égette magát.
Hiányzik a pillanat, mikor egyszerre minden megszűnt létezni és a legmélyebb valóságot benned élhettem át.
Hiányzik a benned lévő világ, ahol érzelmeim csillapíthatatlan éhsége befogadást nyert és többé nem kellett félnem a fagyos magánytól.