Nem a fogadalmak visznek előre...

Nem követek mintákat, nem teszek új évi fogadalmakat, nem kergetem a hiú ábrándokat. Reális jövőképet próbálok önmagam számára megfogalmazni, olyan elvárásokat támasztani, amiben képes vagyok hinni, amiért képes vagyok küzdeni, ami mellett ki tudok állni és minden tőlem telhetőt megtenni. Nem a fogadalmak visznek előre, amire egy idő után már nem is gondolna kellő komolysággal az ember. Az a fajta bizalom, amit önmagammal szemben alakítottam ki, az a fajta küzdeni akarás, ami a szenvedések közepette is megtanított önmagamat értékelni, bármilyen lehetetlennek tűnő helyzetben is kellett megállnom a helyemet. A remény, ami néha úgy tűnt, mint ha elveszett volna, pedig mindvégig jelen volt.
A szeretet, amely mindig megmutatta, hogy a legnagyobb hatalom, amely minden képes győzedelmeskedni.  Az emberekkel való kapcsolataim, amely által az életem megszépült, új értelmet nyert és mindig képes volt újra és újra átértékelődni bennem.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések